Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
288 GEBEI SÁNDOR A bemutatott részletek Juskov hatalom-megosztásáról, ill. megosztottságáról vallott nézetét nemigen támasztják alá, ellenben igazolni látszanak Bazilevics felfogását: a rendek a cári hatalom eszközei, kiszolgálói. Kérdés, hogy ezek az erősen szubjektív ihletésű kortárs vélemények autentikusak-e, netalán perdöntóek-e? A válaszadás nem olyan egyszerű, hiszen minden 16—17. századot vallató történész ismeri a korabeli krónikákat, követjelentéseket, memoárokat stb., s mégis merőben eltérő konklúziókhoz jutnak el. Az abszolutizmusról 1968 és 1971 között folyó vita résztvevői nem kerülhették meg az ominózus századok értékelését, mivel az abszolutizmus gyökeréig (16. vagy 17. század?) le kellett hatolniuk. A vitaindító tanulmányt publikáló Avreh a 16. századi Oroszországot despotikus államnak minősíti, mert az uralkodó személyes érdekei állami törvények szintjére emelkedtek, a cár személyes önkényrendszere az államrendszerrel azonos. A 18. században az orosz állam már abszolutista — véli Avreh —, mert a törvényesség uralkodik az országban, a cárokat — I. Pétertől kezdve — a közjó (obscseje blago) és az össznépi haszon (vszjenarodnaja polza) elve vezérelte.1 6 A történészek között olyan felfogás is létezik, amely a államberendezkedés jogi kritériumaira irányította figyelmét, és úgy találta, hogy a korlátlan monarchia időszaka nem IV. Iván, hanem III. Iván (1462—1505) országlásával köszöntött be. Véleményük szerint a monarchia jellege „a rendi berendezkedés kialakulatlansága miatt" nem változott a 16—17. század folyamán.17 Egyedi állásfoglalásnak minősül az a nézet, amely a 16. század második felének Oroszországában egy „keleti * 18 típusú abszolút monarchia despotikus változatát" vélte felfedezni. A sommás kinyilatkoztatásokkal szemben egyesek a részletekbe menő finomítások híveinek mutatkoznak. Ok a 16—17. század homogenitását eleve kizárják, és azt hangsúlyozzák, hogy az egyeduralom sem a 16. század második, sem a 17. század első felében nem épült ki. Javasolják az alábbi periodizáció elfogadását: 1. III. Iván és III. Vaszilij kora (1462—1533): ekkor a cár és a bojár arisztokrácia — a tradícióknak megfelelően — közösen irányította az országot. 2. 1540-es évek vége — 1550-es évek: ezt a szakaszt a „cár és a bojártanács megosztott hatalma" reprezentálja. 3. az opricsnyina időszaka: ez IV. Iván „szpazmatikus egyeduralma", amely a bojártanács és a zemszkij szobor formális létét megtűrte. 4. 1580-as évektől kb. 1650-es évekig terjedő periódus: az osztott hatalom itt is fennáll, de ,,a bojártanácsra és a bojár arisztokráciára támaszkodó egyeduralom mellett a rendi-képviseleti intézmények, elsősorban a zemszkij szoborok, jelentős szerephez jutottak". A 16—17. század homogén értelmezésével egyet nem értők a korlátlan monarchia diadalrajutását a bojártanács és a zemszkij szobor teljes likvidálásával látják elérkezettnek.1 9 16 Avreh A. Ja.: Russzkij abszoljutizm i jevo roi v utverzsgyeniji kapitaliza v Rossziji In: Isztorija SZSZSZR (ISZSZSZR) 1968/2. sz. 92—93. 17 Pavlova—Szilvanszkaja M. Р.: К voproszu ob oszobennosztyah abszoljutizma v Rossziji ISZSZSZR 1968/4. sz. 77—78. 18 Csisztozvonov A. L.: Nyekotoriije aszpektü problemii genezisza abszoljuüzma V. I. 1968/5. sz. 54—55., 61—62. 19 Sapiro A. L.: Ob abszoljutizme v Rossziji ISZSZSZR 1968/5. sz. 72—74.
