Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
A RENDI MONARCHIA OROSZORSZÁGBAN 287 ki az ország közös irányítását, hogy vonja be az egyháziakat és a világiakat az ügyek 12 intézésébe, válassza ki a kormányzásra megfelelő személyeket. Pereszvetov 1549-ben átadott javaslataiból egy olyan monarchia körvonalai bontakoznak ki, amelyben a cár az állam feje, a legfelső hatalom kizárólagos birtokosa. Arra biztatja a cárt, hogy szilárd egyeduralmat (szamogyerzsavije), egyszemélyes irányítást vezessen be országában, támaszkodjon a vojin-okra (harcosokra), és becsülje meg azokat. Törökország példaként szolgálhat Oroszország számára — hirdeti az 1538 vagy 1539-ben Litván Nagyfejedelemségből átkerült értelmiségi —, mert az a hatalom szempontjából erős ország, jól szervezett és felszerelt hadserege van, az országban egységes, ugyanakkor egyetlen igazságszolgáltatási forma létezik.1 3 Ezeknek a tanácsoknak, úgy látszik foganatjuk volt, legalábbis a 17. századi kortársak leírásai szerint, hiszen Alekszej Mihajlovics Romanov cár (1645—76) hatalmának Grigorij Kotosihin deák tollából származó irományában mintha a Fjodor Ivanovics cárságáról elmondottak ismétlődnének meg. A csendesnek, békésnek, jámbornak ismert és gondolt Alekszej Mihajlovics cár egyeduralkodónak nevezi magát — magyarázza Kotosihin —, mert „az államot saját akaratából (po szvojej volje) irányítja". Akivel akar, azzal háborúzik, másokkal békét köt, akinek akar, annak katonákat vagy anyagi támogatást ad, „saját elgondolása szerint" (po szvojej müszli) dönt. A bojárokat és a tanácsosokat csak olyan ügyekről kérdezi meg, amelyeket ő jónak lát, és csak olyan emberekkel tanácskozik — legyen akár előkelő, akár egyszerű —, akiket kedvel, akiket 14 bizalmával kitüntett. A 17. század második felére vonatkozik egy ismeretlen cári tanácsos elmélkedése is. A rendszerrel lojális főember a bojár- és közuralommal szemben a fennálló viszonyokat, vagyis az egyeduralmat ideális és egyetlen helyes uralmi formának tartja. Indoklása szerint azért optimális berendezkedésű az ország, mert a tévedéseket, a keletkezett bajokat így lehet a legkönnyebben korrigálni, nem ütközik nehézségekbe újabb törvények életbe léptetése. Meggyőződése, hogy így biztosítható leginkább a béke és a belső rend. Figyelmet érdemlő összehasonlítást tesz az európai uralkodók között: „a spanyol király — holop (hlapszkij) király:, a francia király — bojár király:, a lengyel király — királyi király:, a német cár — az egész világ ura".1 5 Ha feloldjuk a kissé rébuszos megfogalmazást, akkor világossá válik, hogy Oroszországnak Spanyolország példája követendő, ugyanis ott mindenki alattvaló. A francia király szavának kevesen engedelmeskednek (ti. kevés bojár van Oroszországban), míg a lengyel és a német alattvalók királyoknak érezhetik magukat. 12 Grek gondolatait közreadja Galperin G. В.: Forma pravlenyija jegyinovo rosszijszkovo goszudarsztva v rasszkoj polityicseszkoj müszli XV—XVI vv. I. In: Vesztnyik Leningradszkovo Unyiverszityeta (VLU) 1969/23. sz. Szerija: Ekonomika, filozofija i pravo. 129—131. (1. még: Kazakova N. A.: Makszim Grek i igyeja szoszlovnoj monarchiji In: Obscsesztvo i goszudarsztvo feodalnoj Rossziji Moszkva, 1975. 151—158.) 13 Pereszvetov gondolatait közreadja Galperin: Ua. II. In: VLU 1971/11. sz. Szerija: Ekonomika, filozofija i pravo. 109—111. 14 Kotosihin Gr.: О Rossziji v carsztvovanyije Alekszeja Mihajlovicsa (Text and commentary — A. E. Pennington) Oxford at the Clarendon Press, 1980. 139—140. (Továbbiakban: О Rossziji) 15 Bezszonov P Russzkoje goszudarsztvo v poBvinye XVII v. csaszty: I. tom 2. Moszkva, 1859. 243—245.