Századok – 1988

Történeti irodalom - Unger Mátyás: Bevezetés a források ismeretébe és a forráselemzésbe (Ism.: Bellér Béla) 274/I–III

238 TÖRTÉNETI IRODALOM 274 nem tartotta opportunusnak a véleményével kommentált eseményközlést, hanem akár több évig szünetelő bejegyzéseket rövid visszatekintő összefoglalások helyettesítenek. A forrásértéke nyilván az első variációnak a nagyobb. Végül, de nem utolsósorban a 19-20. században keletkezett két plébánia-szintű szervezet: az iskolaszék - amely a helyi katolikus egyházi iskola felügyeleti szerve volt; illetve az egyházközség, mint a katolikus autonómia csírája és alapfoka iratanyaga jelent sajátos forrást, mert a hívek anyagi és közéleti szerepvállalásának mikéntjét és mértékét tanúsítják a helyi egyház életében. A történettudomány által nagyra tartott, de a konkrét kutatások esetében annál ritkábban hasznosított katolikus egyházi levéltárak gazdag iratanyagának alapszintű fondjegyzékei remélhetőleg egyre több kutató számára szolgálnak mindennapi segédletként. Míg az érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek központinak tekinthető levéltárainak említett fondjegyzékét 1983-ban jelentették meg, addig az ahhoz képest még szélesebb körű, a plébániák nagy száma és szétszórtsága miatt még bonyolultabb és szerteágazóbb szervező és kutató munkával összeállított, és három kötetben összegyűjtött Plébániai levéltárak fondjegyzékét 1986-ban és 1987-ben tették közzé. Közelről sem látványos, de annál inkább fáradságos, áldozatos, és mindenekelőtt hasznos munkájukkal a közreműködők alapvetően hozzájárultak a magyar történetírás megújhodásának a kibontakozásához, mert annak lehetséges forrásbázisát tovább szélesítve, a források eddig mostohán kezelt egyik alaptípusának a végleges elismertetéséhez vagy inkább rehabilitációjához adtak újabb ösztönzést. Gergely Jenő UNGER MÁTYÁS BEVEZETÉS A FORRÄSOK ISMERETÉBE ÉS A FORRÁSELEMZÉSBE Budapest, Országos Pedagógiai Intézet 1985. 144 oldal Az 1950-es évek végére válságba jutott a dogmatikus szemléletű történelemtanítás, amely a történelmet aktuálpolitikai célok szolgálatába állította, és a történelmi tényeket önkényes elméletek Prokrusztesz-ágyába kényszerítette. Tanárból, tanulóból elemi erővel tört fel a vágy a tények megismerése után - „tényeket kérünk, tényeket" - mondták Rousseau-val -, amelyek egyedül hitelesíthették számukra a történelmet. A tényekhez való visszatérésnek legközvetlenebb és legegyenesebb útja a történelmi forrásokkal való megismerkedés volt. önmagukban létező tények, történelmi „Ding an sich"-ek azonban nincsenek. Még olyan elemi eljárások, mint a történelmi tények kiválasztása, a szelekció és csoportosítása, a periodizáció is értékítéletekhez tapadnak, és a történetíró szabad választásán alapulnak. A történeti tények közlése tehát már eleve magában foglalt bizonyos történelmi értékítéleteket. Ezenkívül ki kellett dolgozni a tények közlésének módszertanát, hogy a történettudomány más strukturális elemeiről ezúttal ne is beszéljünk. A történelmi tényeknek, vagyis a forrásoknak és megfelelő értelmezésüknek az általános és a középiskolai történetoktatásban való jelentőségét és az ezekkel kapcsolatos tantárgypedagógiai teendőket az elsők közt - ha ugyan nem elsőnek - jelen könyv szerzője ismerte föl. A szaktudományi folyóiratokban, többek közt a Századokban és a Történelmi Szemlében, valamint a módszertani folyóiratokban, a Pedagógiai Szemlében és főként a Történelemtanításban megjelent tanulmányai, cikkei, közlései a források iskolai felhasználásának úgyszólván minden lényeges elméleti és gyakorlati kérdését érintették. Pontosan harminc évvel ezelőtt, 1958-ban a Tankönyvkiadónál Történelmi forrásfeldolgozó órák a gimnázium 3. osztályában címen megjelent könyve pedig egy osztályra koncentráltan igazolta a forrásfeldolgozó órák hasznát, sőt nélkülözhetetlenségét a történelemoktatásban. Ez irányú tevékenységét nemcsak a hazai, hanem a külföldi szakkörök is méltányolták. A történelemoktatás kérdéseiről tárgyaló nemzetközi szimpóziumon Forrásfelhasználás a történelemoktatásban címen elhangzott előadása 1967-ben Berlinben német nyelven is megjelent. Az előttünk fekvő, Bevezetés a források ismeretébe és a forráselemzésbe c. könyv az időközben sajnálatosan elhunyt szerzőnek ha nem is egész életműve, de annak minden bizonnyal egyik