Századok – 1988
Történeti irodalom - Magyarországi katolikus egyházi levéltárak fondjegyzékeiről (Ism.: Gergely Jenő) 271/I–III
238 TÖRTÉNETI IRODALOM 272 közömbös különféle bizottságok működését), részint a köztörténet ilyen vonatkozású mozzanatain, közelről sem megnyugtató a kép. Sőt inkább úgy mondhatnánk, hogy minél közelebb jutunk az egyre szélesebb olvasótábort érdeklő jelenkorhoz, annál nyugtalanítóbbak a hiányok, elsősorban a hozzáférhető források igencsak korlátozott volta miatt. Mert hát egy középkor-kutató mit is kezdhetne egyháztörténet nélkül? Ezzel szemben mintegy negyven éve szinte természetesnek tűnik, hogy e diszciplínát kirekesztették az új- és legújabbkori történelemből, amit nemcsak a nagy lélegzetű szintézisek mutatnak, hanem még az egyébként igényes részmonográfiák is elszomorítóan szegényesek e tekintetben. Bár ma már szinte mindenki elismeri, hogy nemcsak a kimondott kultúrtörténetnek, hanem a nemzeti történelem egészének és az egyetemes történelemnek, annak minden szegmentumának organikus részei és részesei voltak és maradtak az egyházak. Ez a tény azonban a deklaratív stádiumon alig jutott túl. Konkrétan a tárgyunkra térve, alig található olyan, nem kimondottan egyháztörténeti munka, amely komolyan használná a nagyszámú és szinte felbecsülhetetlenül gazdag egyházi archívumokat. Pedig ezek használhatóságát az utóbbi időben a technikai és személyi feltételek minimumának a biztosításán túl, színvonalas szakmai segédletek is könnyítik. Az 1970-es évek közepétől egészen 1987-ig, a Magyar Országos Levéltár, majd az Új Magyar Központi Levéltár gondozásában, hét kötetben jelentették meg a Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékeit. Ennek a kutató munkához nélkülözhetetlen segédletnek most a katolikus egyházi levéltárakra vonatkozó négy kötetéről próbálunk vázlatos ismertetést adni. Az 1969-es levéltári törvény értelmében Magyarországon jelenleg 39 egyházi levéltár létezik mint szaklevéltár, amelyek státusuk szerint közcélú magánlevéltárak. A 39 egyházi szaklevéltár közül 23 a katolikus egyházé, 7 a reformátusé, 5 az evangélikusé, 4 pedig kisebb egyházak - a baptista, a görögkeleti, az unitárius és az izraelita felekezet - kezelésében van. A felsorolt szaklevéltárak az ülető egyház struktúrájának megfelelően, a magasabb egyházkormányzati egységek vagy szervek felügyelete alatt állnak. (A kutatás engedélyezése szempontjából némi bonyodalmat okoz, hogy ezek egyben élő, < működő egyházi levéltárak is.) Az egyházi levéltárak között kiemelkedően fontos helyet foglalnak el azok, amelyek az egyházkormányzati „csúcsszervek" iratállagait gyűjtötték és gyűjtik ma is, így a katolikus egyház esetében az Esztergomi Prímási Levéltár. Ugyanakkor levéltáraknak tekinthetők a legalsóbb szintű egyházkormányzati egységek, a plébániák, a parókiák, azaz a helyi egyházak levéltárai is. Ezek a gyűjtemények szervesen egészítik ki a magasabb szintű anyagokat, és azokat az egyházmegyei (főegyházmegyei) levéltárak „külső anyagainak" nevezhetjük. Ezek sorsa a mai időkben egyre nehezebb lesz, miután a plébániák sorra üresednek meg, így az anyagmentés közérdekű kultúrpolitikai feladatnak számít. Az egyházi levéltárak iratanyagának a kutatásához (ami egyébként összesen több mint 15 kilométert tesz ki, s közötte a katolikus 9 kilométer), azonos elvek alapján készültek el a fondjegyzékek. A már említett hét kötet közül a II. szám alatt A magyarországi katolikus egyház levéltári anyagának fondjegyzékei kerültek kiadásra. Az 1. rész az Érsekségek, püspökségek, káptalanok és szerzetesrendek levéltárai címmel már 1983-ban napvilágot látott, és összeállítója Nagy Lajos volt. Ebből a II/l.-es kötetből vegyük sorra először az érseki és püspöki, tehát az egyházkormányzati központi szervek levéltárainak iratanyagát. Ezekben a források nagy részét az egyházigazgatási fondok teszik ki, amelyek mellett a gazdasági levéltár, a személyi és családi hagyatékok, az ordinárius magánlevéltára a leginkább gazdagok. De jelentős források találhatók a különféle intézményekre, iskolákra, kórházakra stb. is. Az iratok rendje követi a főbb egyházkormányzati változásokat (mind történetileg, mind területileg). Az egyházmegyei hatóságok kezelésében levő katolikus levéltárak közül az Esztergomi Prímási Levéltár emelkedik ki, terjedelmét, gazdagságát és tartalmát illetően egyaránt. Az anyag az egyes prímások kormányzásának ideje szerint tagolódik. Tartalmilag pedig különösen fontosak a Szentszékkel (Rómával), a királlyal, illetve a mindenkori államfővel, utána az adott kormánnyal, s azon belül is a kultuszminiszterrel való érintkezés során keletkezett iratok. Köztörténeti, az egész magyar egyházra vonatkozóan igencsak központi szerepe van a püspök kari konferenciák iratanyagának, a tárgyalások és azok előkészítése során termelt dokumentumoknak. (Ezeknek a profán források szerinti megfelelője a minisztertanács működésének irattermése.) De túlmutat a főegyházmegye keretein a budapesti általános érseki helynökség ugyanitt található levéltára is. A többi egyházkormányzati irat
