Századok – 1988
Történeti irodalom - Vom Taler zum Dollar 1486–1986 (Ism.: Buza János) 263/I–III
238 TÖRTÉNETI IRODALOM 263 katalógusok munkálatairól; a különgyüjtemények állományának fejlődéséről, s még sok egyébről szívesen olvastunk volna, vagy olvastunk volna bővebben is. Nem kérhetjük azonban számon egyetlen - nyilván meghatározott terjedelmű - szintézistől könyvtártörténeti irodalmunk minden hiányosságát; a kötet megjelenése bizonyára .ösztönzésül fog szolgálni a szakma közelmúltjának alapos feltárásához. Épp ezért: mivel a kötet sokoldalú, állandó használatra, forgatásra számíthat, s mivel bizonyára további kiadásokban is megjelenik, a nagy mennyiségű adathoz néhány kisebb kiegészítést, korrekciót szeretnénk hozzáfűzni. 134.1. Dobai Székely nem tanár volt - bár rövid ideig tanított is -, hanem es. kir. kapitány. Mint quietált katona töltötte élete utolsó 20 évét Eperjesen. — 213.1. Az említett szerző: Papp Ivánné. - 227.1. Pulszky Ferencet nem nevezhetjük csak művészettörténésznek. Ha politikai pályáját nem tekintjük is, régész volt, és a Nemzeti Múzeum igazgatója. - 237.1. Erdélyi Pál nem 1890-ben került Kolozsvárra, hanem 1900-ban; addig az Országos Széchényi Könyvtárban működött. - 251.1. A győri, egri, kassai jogakadémia nem 1867 után létesült; ezek 18. századi eredetűek. -305.1. és másutt: ha nevezték is az Országos Széchényi Könyvtárat egy időben múzeumi könyvtárnak is, ma már felesleges ezt az elnevezést feleleveníteni. - 36.1. Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti osztálya 1949-ben jött létre. - 404.1. A gyorsírási ügyek kormánybiztosa: Träger Ernő. — 406.1. Az 1911 —1920-as nemzeti bibliográfiát Barcza anyagából a Széchényi Könyvtár munkatársai állították össze, Kozocsa Sándor vezetésével. - 416.1. A Festetics-palotát 1945 előtt nem a Széchényi Könyvtár, hanem a Teleki Pál Tudományos Intézet használta. - 419.1. Halász Gábort a Széchényi Könyvtár nem bocsátotta el, hanem védte, amíg lehetett. 1944 nyarán a VKM nyugdíjazta Halászt. - 432.1. Más, jelentős elpusztult fó'úri könyvtárak is említést érdemelnének: a dégi Festetics-, a körmendi Batthyány-, a pápai Esterházy-könyvtár. - 442.1. A Széchényi Könyvtár Kézirattára - egy-két kivételtől eltekintve - sajnos nem őrzi a megszűnt szerzetesrendi könyvtárak I katalógusait; ezek sohasem jutottak birtokába. - 493-495.1. A 21 nagy egyházi könyvtár nem 87 kódexet őriz, hanem jóval többet, a 264 kötet nagy részét. - Végül: kár, hogy bizonyára nem volt mód a kötet illusztrálására, legalább az újabb korszakok vonatkozásában, melyekre a Híres magyar könyvtárak szép kötete már csak kevéssé terjeszkedik ki. A kötet sokoldalú jelentősége vitathatatlan. A könyvtáros olvasót a könyvtárosi pálya múltjának áttekintéséhez, jelene értékeléséhez segíti hozza. A művelődéstörténet kutatójának a mű egy eddig eléggé fel nem tárt fontos művelődési tartományt világít meg. De olvasmánya lehet ez a könyvtártörténet mindenkinek, aki magánkönyvtárral rendelkezik, vagy könyvtárakat látogat: megismerheti belőle nemcsak könyvgyűjteményeink sokszázados múltját, működésük bonyolult összefüggéseit, hanem sajátos szerepüket is, s nemcsak a tudományos életben, hanem a társadalom valamennyi rétegének műveltebbé tételében. V. Windisch Éva VOM TALER ZUM DOLLAR 1486-1986 BEARBEITET VON WOLFGANG HEß UND DIETRICH KLOSE Staatliche Münzsammlung, München 1986. 254 oldal A TALLÉRTÓL A DOLLÁRIG 1486-1986 A régi pénznevek közül némi módosulással talán a talléré lett a leghosszabb életű, ősei a középkor végének pénzforgalmában tűntek fel, majd a 16. század folyamán váltak egyre kedveltebbé azok a súlyos ezüstpénzek, amelyek - miként az közismert - a Schlick grófok Joachimstal helységéről kapták számos változatban ismert nevüket. „A tallértól a dollárig 1486-1986" c. munka címében hordozza jubiláris jellegét, de távolról sem szokványos „alkalmi kiadvány". Terjedelme szolid, kiállítása rendkívül igényes, a jól áttekinthető
