Századok – 1988

Történeti irodalom - Mertanová Stefánia: Ius Tavernicale. Študie o procese formovania prává tavernickych miest v stapách vyvoja tavernickeho súdu v Uhorsku (15–17.stor) (Ism.: Püspöki Nagy Péter) 256/I–III

238 TÖRTÉNETI IRODALOM 258 felfedezett kéziratok vizsgálatára fordítja. Köztük a budapesti, eddig ismeretlen kéziratra (OSzK Kt. Quart. Lat. 873.), melyet CH-val jelez, illetve a H,-nek nevezett sárospatakira, a Cromer-féle kassaira (H), egy további budapesti kéziratra (D), amelyről Kovachich készített szövegkiadást, valamint a D,-ről még Bártfán 1701-ben készített latin-magyar kiadásra (H3). Ezek összefüggéseire, egymással való kapcsolatára vonatkozó vizsgálatának eredményeit a III. Melléklet áttekintő táblázata foglalja össze (151. old.). Gondos elemzés eredményeként sikerrel mutatja ki ezeknek az újlaki gyűjteménytől való függőségét (Lásd a 104. oldalon az áttekintést). Pálffy Péter, figyelmen kívül hagyva a tárnoki ítélőszék illetőségét, 1561-ben egy kisjelentőségű ügyet az országbíró elé vitt. Ez váltotta ki a tárnoki városok ellenállását, és Zrínyi Miklós tárnokmesterrel közösen a tárnoki városok bíráskodási jogának védelmét. A nehézségek fokozódása következtében Pozsony városa 1602-ben már II. Rudolfhoz fordul, hogy intézkedjen a tárnokvárosok jogának tiszteletben tartása érdekében, amit a tárnokvárosok márciusi tanácskozása is újabb felirattal támogatott. Végül 1602. augusztus 13-án П. Rudolf kibocsátotta a felújított tárnokjogi gyűjteményt tartalmazó és megerősítő kiváltságlevelét. Egy héttel később pedig nyílt parancsot tett közzé, amelyben minden fórum számára kötelezővé teszi a tárnoki jog elismerését. A felújított joggyűjtemény elemzésénél némi nehézséget okoz, hogy az eredeti kiváltságlevél pülanatnyilag lappang. Ezért véglegesen nem dönthető el, vajon az 1499 táján keletkezett „Articulus de testamentis speciali privilegio comprehensis" 1602-ben bekerült-e az új joggyűjteménybe, vagy csupán 1603-ban pótolta a hiányt az uralkodó. Az új kódexet első ízben 1609-ben Bártfán Jakob Köss adta ki, melyet számos kiadás követett. Az 1602-ben kiváltságlevéllel megerősített tárnokjogot azonban sorozatosan gyöngítik az 1608 és 1647 közti országgyűléseken hozott törvények, különösen az az intézkedés, amely a bűnügyekben a megyei bíróságok joghatóságát a városok rovására szélesítette ki. Ez vezetett a bányavárosok, a személynöki városok és a tárnokvárosok közös összefogásához, ami már egy újabb, a könyv keretén kívül eső korszak kezdetét jelzi. Végül azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy vajon a tárnokjog gyűjteménye, amelyben büntetőjogi intézkedések is találhatók, teljes egészében a tárnokjog fogalma alá vonható-e, vagy sem? Az 1602-i kiváltságlevél ugyanis a polgári ügyek fogalma alatt csak a tulajdonjogi, örökösödési és kötelmi jogot érti, azt is 60 és 300 arany forint közötti értékben. Mertanová azonban kimutatja, hogy a tárnoki ítélő szék, a kiváltságban megszabott kereteken túl bűnügyekkel is foglalkozott, továbbá a céhek viszályaival és magánvétségekkel, úgymint becsületsértéssel, a bíróság megsértésével és kisebb erőszakosságokkal. Éppen ezért szerinte nem tekinthető egyértelműnek az, hogy kívül estek-e ezek az ügyek a tárnoki jogon. A tárnoki ítélőszék joghatósága 1602 után a bekebelezett tárnoki városok mellett, bizonyos utalások szerint más királyi városokra is kiterjeszthető volt. 1582 után pedig királyi rendelet következtében a bányavárosokra is kiterjedt. A tárnokvárosok bíróságai ebben a második periódusban már más városok polgárainak, illetve egyházi intézmények meg nemesi személyek pereiben is eljárnak. A 138 oldalas művet három, mellékletként közölt, táblázat egészíti ki. Az első a tárnokjoggyűjtemény 37 forrásának jelzetét, keletkezési idejét és a bennük foglalt jogszabályok fajtáit összegezi (143. old.). A II. tábla az 1541-1569 közt készült, felújított tárnokjogkönyv újlaki köréhez tartozó tíz másolatának tartalmi és szerkezeti mutatója. (147. old.) A III. tábla pedig az összes ránkmaradt kézirat filiációját mutatja be (151. old.). A IV. meBéklet az egykor Budán őrzött autentikus tárnekjogi gyűjtemény elveszítése után, az újlaki támokjogi gyűjtemény alapján 1541-1559 közt felújított, ugyancsak elveszett autentikus példányához (G) legközelebb álló két eperjesi német fordítás közül eredetiben ránk .maradt - Mertanová jelölési rendszerében (Ga) - példányának teljes szövegközlése (153-233. old.). Választását, mivelhogy a magyar tárnokjog német szövege mind ez ideig kiadatlan volt, helyeseljük. Mindenesetre szerencsésnek tartottuk volna, ha oszlopos szedésben közölte volna mellette az általa alsó-ausztriainak nevezett (NÖ vagy G4

) latin kéziratot is. Nem pusztán azért, mert a tárnokjog forrásainak azonos körébe tartozik, hanem főképpen azért, mert benne még négy olyan tételt is találunk, amely a G,-ben nem szerepel: 1. De usura, 2. De attestatione conjuratorum, seu de purgatione canonica, (magyar nyelven); 3. Articuli iuris consuetudinarii Tabula Regia observari soliti; és 4. A székelyek privilégiuma és jogszokásai 22 artikulusa.