Századok – 1988

Történeti irodalom - Gabriel Astrik L.: The University of Paris and its Hungarian Students and Masters (Ism.: Sinkovics István) 252/I–III

238 TÖRTÉNETI IRODALOM 253 magyar királyságból. Az angol-német nemzet szerepló'ire vonatkozólag aránylag gazdag forrásanyag maradt meg az egyetem hivatalos írásaiban, részben a Liber procuratorum-ban. (A procurator a nemzet egyik vezetője volt, akit a közösség választott, és akinek joga volt a nemzet gyűlését egybehívni, ahol közös kérdésekről döntöttek. A procurator részt vett a Facultas artium ülésein és az egyetemi közgyűlésen is.) A másik hivatalosan vezetett könyv a Liber receptorum volt (a receptor szintén a nemzet vezető tisztviselője, kincstartója volt). A procurátorok könyve 1332-től 1492-ig megmaradt, és viszonylag csak kevés évről hiányzik az anyag. A receptorok feljegyzései pedig végighúzódtak a 15. szé.ad nagy részén. A két sorozat részben belenyúlik a 16. századba is. Az angol-német procurât к könyvét 1492-ig közzétették az Auctuarium Chartularii Universitatis Parisiensis sorozatban. Egyik kiadója Ch. Samaran, aki a felszabadulás után a Magyar Országos Levéltár meghívására Magyarországon is tartott előadást, és Gábriel hálásan emlékezik reá mint egyik külföldi mesterére. A Liber receptorum 1425/26-tól 1483/84-ig terjedő anyagának kiadásában maga Gabriel is részt vett. Az itt ismertetett kötetben jórészt kiadatlan forrásanyagot dolgoz fel, ami még fokozza munkája értékét. Gabriel a forrásanyaghoz igazodva mintegy 30 évet dolgozott fel és a címben megjelölt két francia uralkodó (XII. Lajos és I. Ferenc) csak nagyjából korjelölő; a munka lényegében a 15-16. század fordulóját világítja meg. 9 fejezetben a magyar diákokat aszerint mutatja be, amint megjelentek Párizsban. A végén 2 fejezetben összefoglaló képet ad a korszak magyar diákjairól, beilleszkedésükről az egyetem közösségébe, utal magyarországi egyházmegyéjükre, ahonnét jöttek, kapcsolatukra Magyarországgal, anyagi helyzetükre, az angol-német nemzet magyar tisztségviselőire, más egyetemek látogatására stb. Sokféle színes képben villantja fel a szereplőket. Az 1494-es évet az indokolja, hogy itt fejeződik be a Liber receptorum nemrégen publikált III. kötete. Az 1525/26-ik évet a török veszedelem Magyarországra zúdulása határozza meg, ami véget vetett a magyar diákok párizsi tanulásának. A vihar közeledtét már előbb is lehetett érezni: az 1523/24. tanévtől hiányoztak a magyarok az angol-német nemzet hallgatóinak sorából. A munka nagy súlyt vetett a statisztikai adatokra, és a számszerű ábrázolást többször is alkalmazza. Megtudjuk, hogy 1495/96. és 1525/26. között 21 magyarországi diák tanult a párizsi egyetemen. De a receptor számadatai 44-et sorolnak fel, mert egyetemi rangsorban, az elért fokozat szerint csoportosítja a diákokat: baccalaureusok, licenciátusok, incipientes. így ugyanazok a tanulók az évek során különféle csoportokban szerepelhettek. Az egész angol-német nemzet a magyarok nélkül 1803 diákot tett ki. A magyarok a nemzet összhallgatóságának 2,1%-át adták. Ez az adat csak a többi egyetemek látogatottságának ismeretében értékelhető. A mozgás, változás bemutatására Gabriel 5 évenként közöl számadatokat. 1500-ban 107 magyar tanult külföldön, számuk évenként változott, a legalacsonyabb volt 1515-ben (51), 1520-ra megint emelkedett (83). A magyarok megoszlása néhány európai egyetem között: Párizsban 1500-ban 2,79%, 1520-ban 7,22%, az itáliai egyetemeken, Rómában, Bolognában 1500 körül még 1%-ot sem tesznek ki, a többi feldolgozott években 2% vagy valamivel magasabb volt. A legtöbb diák 1500-ban Bécsben (46,73%) és Krakkóban (36,45%) tanult, és 1520-ra is kevéssel esett vissza a számuk. A külföldi egyetemek látogatása és rajtuk keresztül a kultúrközpontok kisugárzása annál fontosabb, ha meggondoljuk, hogy Magyarországon ebben az időben nem volt egyetem. A Párizsban járt 21 diák közül 8-nak a származáshelyét is megadták, 6-an az erdélyi egyházmegyéből, 4-en a pécsiből, 3-an az eszergomiból kerültek ki, öt további egyházmegye 1-2 diákot küldött francia földre. A diákok anyagi helyzetére következtetni lehet a bursába fizetett taksájuk szerint. A szegény (juravit paupertatem) nyilván nem fizetett, s ilyenek főleg az erdélyiek között voltak. A magyar diákok többsége 4 solidus taksával a középen állott, míg a leginkább jómódúak 10 solidust fizettek. Ilyen volt összesen 2. Az angol-német nemzet tisztségviselőjének a magyarok közül is választottak, 5-en viselték a procurátorságot, Várdai Balázs a procurátori tisztség után a receptorságot is megkapta. Egyesekre több életrajzi adat is van az egyetem írásaiban. így pl. az említett Várdai Balázs, aki az egri egyházmegyéből jött, kiemelkedő tanuló volt, mindkét vezető tisztséget elnyerte, megválasztották reformátornak is, ami szintén a bizalom jele lehetett. 1522-ben viszont idő előtt kellett távoznia tisztségéből, és elhagynia Párizst, egyrészt az ottani pestis miatt, másrészt az otthoni súlyos bajok miatt: hazáját a pogányok pusztították, és egy részét meg is hódították. Ez az 1521-es török támadásra