Századok – 1988
Történeti irodalom - Turocz Johannes de: Chronika Hungarorum. I. Textus. (Ism.: Fügedi Erik) 254/I–III
238 TÖRTÉNETI IRODALOM 254 utalt, amikor Szulejmán szultán hadai birtokba vették az ország kapuját, Belgrádot több szerémségi várral együtt. Várdai Balázs, amikor búcsút vett a párizsi egyetemtől, egyszerű szavakban megindító módon az összes tanároknak, a jelenlegieknek és a jövendőknek vidám lelkületet, hosszú életet és boldog halált kívánt. A munkában még sok olyan rész van, amelyeket szintén érdemes volna kiemelni. De csak két kérdésre szeretnék röviden utalni. Egyrészt az egyetemi követekre, hírvivőkre, akik 1500 km távolságból több magyarországi egyházmegyét felkerestek, kapcsolatot létesítettek a diákok és a szülők, a diákok és az egyházi felettesek között stb. Másrészt az angol-német nemzet egyetemi kalendáriumára, a Liber Nationis pergamineus-ra, amelyet 1366. július 22-én kelt rendelkezésre szerkesztettek folyamatosan, és amely az egyetem kiváltságleveleit és rendeleteit, továbbá az angol-német nemzet megőrzésre érdemes okleveleit tartalmazta. Később bevették a maevar procurátorok magyar szentek ünnepét más nemzetek kiemelkedő szentjeinek évfordulói közé. Ebből az látszik, hogy a magyarok megőrizték otthoni hagyományaikat az idegen földön is. Talán az olvasó hiányérzetét kelti a szép kiállítású és képanyaggal gazdagon ellátott kötetben, hogy viszonylag keveset tud adni a magyarországi diákok további életéről, miután elhagyták Párizst. Ezt maga Gabriel is szóvá tette előszavában: külföldön dolgozva nem tudott felhasználni nagyobb mértékben magyarországi forrásokat, főleg a kiadatlan anyagot, Pl. az említett Várdai Balázsról elmondja, hogy Várdai Pál eszergomi érsek titkáraként dolgozott mint locsmándi főesperes, majd a győri káptalan prépostja, de nem ismerteti a közte és a káptalan közötti ellentéteket, amelyek céloznak arra is, hogy nem nemesi eredetű családból származott, miként Várdai Pál sem. (Iványi Béla: A győri székeskáptalan régi számadáskönyvei. Budapest, 1918. 30. 1.) Az egyetemtörténetnek különben egyik hasznos tanulsága annak a szórványos anyagnak a feltárása, hogy mi lett a diákokból; de még a későbbi századokban is sok esetben nehéz kiegészíteni a magyarországi diákok életrajzát. Az nyilván a fordítás pontatlanságából származik, hogy Báthory Andrást „országos várkapitányának mondja, valószínűleg országos főkapitány helyett, ami fontos közjogi tisztség volt a török elleni védőrendszerben. Báthory András különben erdélyi vajda és Ferdinánd egyik megbízottja volt az Erdély átadásáról szóló megállapodáskor 1551-ben. Még inkább emelte volna a gazdag statisztikai anyag áttekintését, ha grafikonok is készültek volna a kötetbe. összegezve: Gábriel A. sok újjal fejleszti tovább eddigi eredményeit, több övtizedes tudományos munkásságát. Értékes anyagot közöl a párizsi egyetemre a 15-16. század fordulóján, valamint az ott tanuló magyar diákokra és a Mohács előtti Magyarországra, egyúttal szempontokat ad az egyetemtörténeti kutatás számára. A török hódítással viszont megszakadt a külföldi kapcsolat, és a 16. század második felétől új központokba mentek a diákok Magyarországról. A szerző munkájával is igyekezett hozzájárulni a Pázmány Péter által alapított magyarországi egyetem alapításának 350-ik évfordulójához. Az értékes munka megjelenését a Notre Dame Egyetem áldozatkészsége tette lehetővé. Sinkovics István JOHANNES DE THUROCZ CHRONICA HUNGARORUM I. TEXTUS. ED. ELISABETH GALÂNTAI ET JULIUS KRISTÓ BIBLIOTHECA SCRIPTORUM MEDII RECENTISOUE AEVORUM. SERIES NOVA VII. RED. ANTONIUS PIRNAT ET LADISLAUS SZÖRÉNYI Budapest 1985. 332 oldal Thuróczy krónikájának kérdése 1956-ban merült fel, amikor szovjet részről úgy tervezték, hogy egy kétnyelvű sorozatban jegyzetelten adják ki. A sorozat célja a kelet-közép-európai népek múltjának megismerése volt, a korábban megjelent kiadványokban a cseh Cosmas és a lengyel Gallus krónikája volt olvasható eredeti latin nyelven és orosz fordításban, bőséges jegyzetekkel ellátva. Magyar részről Mályusz Elemér javaslatára Thuróczy krónikájának kiadását tervezték, „mert utoljára a XVIII. században jelent meg nyomtatásban, s így a nehezen hozzáférhető munkák közé számít, szöveghagyománya tisztázatlan, magyarázó jegyzetek nem készültek hozzá, s egyáltalán a munkához kapcsolódó
