Századok – 1988
Tanulmányok - Kristó Gyula: A 10. századi Erdély politikai történetéhez 3/I–III
ERDÉLY A 10. SZÁZADBAN 17 A 14. századi krónikakompozíció arról nem hagy kétséget, hogy a gyula méltóság is . azonos családban szállt apáról fiúra. Egyetlen krónikafejezet egyazon család három nemzedékébe tartozó három különböző gyuláról emlékezik meg: a honfoglaló gyuláról, továbbá arról a gyuláról, akinek Sarolt (Szent István anyja) volt a leánya, végül pedig arról a gyuláról, aki csatát vesztett Szent Istvánnal szemben.39 Szerencsénk van, mert három különböző nyelvű külországi forrás e gyulák mindegyikéről megerősíti, hogy létezett ilyen tisztség a 9. század végén, a 10. század közepén és a 11. század elején. A 9. század végi gyuláról a Dzsajháníra visszamenő arab és perzsa tudósítások szólnak, megemlítve e gyuláról, a törzsszövetség második számú vezetőjéről, hogy „minden magyar a Dzsila nevű főnökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben", s a künde névlegesen, a Dzsila (Gyula) pedig „királyként uralkodik fölöttük". A második — a 10. század közepén élt - gyuláról Ióannész Szkülitzész bizánci történetíró ad hírt. Szerinte Bulcsút követően „Gyula is, aki szintén a türkök fejedelme volt, a császári városba [Konstantinápolyba] jön, megkeresztelkedik s ő is ugyanazon, jótéteményekben és megtiszteltetésekben részesül. Ő magával vitt egy jámborságáról híres, Hierotheos nevű szerzetest, akit Theophylaktos [konstantinápolyi pátriárka] Turkia [Magyarország] püspökévé szentelt, s aki odaérkezvén, a barbár tévelygésből sokakat kivezetett a kereszténységhez. Gyula pedig megmaradt hitében". E gyula azonban már nem a hadügyek törzsszövetségi vezetője volt, hanem bírói tisztségnek számított ekkor. A harmadik gyuláról a latin nyelvű Annales Hildesheimenses emlékezik meg: e forrásból arról értesülünk, hogy István magyar király haddal ment „anyai nagybátyja, Gyula király (rex Iulus) ellen, őt feleségével és két fiával együtt elfogta, országát (regnum) pedig erővel kereszténységre térítette".40 Mind a 14. századi krónikakompozíció, mind az idézett külföldi források egybehangzóan bizonyítják: a gyula méltóság, amely eredendően törzsszövetségi tisztség volt, ám amelyet egy törzs vezetője viselt, all. század elejéig létezett, s egyazon család tagjai között öröklődött. A 9. század vége és a 11. század eleje között három különböző nemzedékbe tartozó gyulát tudunk elkülöníteni, nagyapát, apát és fiút, nem kizárt azonban, hogy ezen idő alatt esetleg háromnál többen viselték ugyanannak a családnak a tagjai közül a gyula méltóságot. Bizonyosra vehető, hogy mindegyik gyulának (mivel ez csak az általa viselt tisztség neve, azaz méltóságnév) saját külön személyneve is volt. A 14. századi krónikakompozíció ezeket nem jegyezte fel. A harmadik gyula Prokuj nevéről egy kortárs német krónikás, Thietmár őrzött meg híradást.4 1 Az első és második gyula személynevéről a külföldi kútfők is hallgatnak. A honfoglalás kori gyulát az utóbbi idők kutatása Kurszánban vélte meglelni,4 2 míg a második gyulát — Anonymus alapján - számosan (így Györffy és Makkai is) Zomborral tekintették azonosnak.4 3 Mint ismeretes, Anonymus gestájában Téténytől Horkát, Horkától Gyulát és Zombort eredeztette; e Gyulának két 39 SRH. I. 290-291. 4 °MEH, 86.; BF, 85., 48.; Franciscus Albinus Gombos: Catalogus fontium históriáé Hungaricae I—III- Budapestini 1937-1938. (a továbbiakban: G) I. 141. 4'G, III. 2203. 42 Czeglédy Károly: a 37. jegyzetben i. m. 57-58.; Kristó Gyula: a 37. jegyzetben i. m. 220-226. 43 Györffy György: MT, 683-684., 706.; Makkai László: ET, 269-270., 273. L. még Kristó Gyula: a 37. jegyzetben i. m. 450.
