Századok – 1988

Történeti irodalom - Makk Ferenc: Magyarország a 12. században (Ism.: Petrovics István) 242/I–III

238 TÖRTÉNETI IRODALOM 242 opole jelenségét írja le, és ennek nemzetségi és ezen belül érvényesülő jogokat és kötelezettségeket is plasztikusan mutatja be. így ezzel kapcsolatban helyesen mutatja ki a patronimikus településalapítást az irtásos tevékenység és a parlagváltós művelési rendszerrel egybekötötten, valamint a korai adózási formákat. Így az európai történetírás állításaival jól egybevág a lengyel parasztság differenciálódottsága képének leírása. Mindezen törekvések ellenére vannak bizonyos, részletesebb kidolgozást igénylő vagy pedig nem eléggé megvilágított kérdések. Így elsősorban a földesúri gazdasági tevékenységgel kapcsolatban a földesurak számára végzett szolgáltatásokkal együtt jelzi a szerző pl. „rataje"-ék rétegét, mely az egykori németül „Hof"- vagy „villa"-szerű gazdaság szolgáltató és munkás eleme lehetett, azonban ezt a kérdést csak felvillantja, és ennek elemzésébe nem bocsátkozik. A 13. és 14. századig tartó gazdasági tevékenységeket és folyamatokat figyelembe véve, nem különíti el világosan egymástól a fejedelmi és a magánföldesúri vállalkozásokat. Jelzi ugyan az immunitás jogát, és ezzel együtt leírja a beneficium és patrimoniális hatalom kialakulását, azonban a telepítési beruházásokat végrehajtó elemeket és azok összetételét közelebbről nem analizálja, vagyis hol a határ a fejedelmi és földesúri vállalkozások között. Közismert pl. a német jogú, a „hospes"-i vendégek telepítési tevékenysége Közép-Európa területén az immunitás jogának bevezetése révén, elsősorban a magánföldesúri vállalkozás eredményeként, de ugyanakkor a szerző csak a fejedelmi gazdasági vállalkozásként említi, és ennek magánföldesúri aspektusáról nem beszél. Azonban ennek ellenére nagyon jól jelzi, hogy pl. a német jogú telepítés ez csak egy telepítési forma kiváltságok biztosításával, és ez nem jelentette egyértelműen azt, hogy ezen telepítési mozgalom kezdeményezői egyértelműen német származásúak lettek volna. Ezen kérdést helyesen ismeri fel a korai lengyel parasztság történetének rendszeres leírásakor. Mint ahogy már jeleztük, így elsősorban a korai szolgáltató birtokokra, a „Hof'-ra vagy „demesne"-re vonatkozóan találunk kevés utalást, és a továbbiakban jobban szeretne tájékozódni az olvasó a fejedelmi, illetve földesúri hatalom gazdasági szerepkörei közötti különbségekre vonatkozóan. Tagányi Zoltán MAKK FERENC MAGYARORSZÁG A 12. SZÂZADBAN Magyar História. Gondolat, Budapest, 1986. 231 oldal Aligha jár messze az igazságtól a recenzens, ha az állítja, hogy a 12. század nemzeti históriánk azon periódusai közé tartozik, amely viszonylag ismeretlennek számít nemcsak az átlagolvasó, hanem még a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség körében is. Igaz, ebben az időszakban nem zajlottak le olyan döntő fontosságú események és folyamatok, mint példának okáért a honfoglalás, vagy az államalapítás, illetőleg az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak, amelyek mindig az érdeklődés homlokterében álltak, de ha hirtelenjében csak a Kálmán és Almos közti trónküzdelemre, az Almos-ági királyok hatalomra kerülésére, vagy a magyar-bizánci kapcsolatokra, illetőleg III. Béla uralkodására gondolunk, a kiragadott problémák is jelzik: a 12. század fordulatokban és izgalmas eseményekben gazdag periódusa a magyar történelemnek. Rögtön hozzá kell tennünk: hasonlóképpen mozgalmas ebben a korszakban Európa történelme is. Az egész évszázadot átfogja a pápaság és a császárság között folyó, a felszínen a főpapok beiktatásának jogáért - valójában pedig Nyugat-Európában a politikai főhatalom megszerzéséért - indított, all. század utolsó harmadában kirobbant, de a 13. századra is átnyúló küzdelem. Ekkor zajlik a német-római és a bizánci császár között az a vetélkedés, amelynek végső célja az Itáliát is magában foglaló antik Római Birodalom helyreállítása. Ennek során egy jelentős, új hatalmi tényezővel is számolnia kell a két császárnak: a Szicíliára és Dél-Itáliára kiterjedő normann királysággal. A pápa 1130-ban ismerte el II. Roger királyi méltóságát, aki palermói megkoronázása után a pápa hűbérese lett. Bizánc helyzetét azonban nemcsak a normann akciók nehezítették, hanem súlyos problémákat okoztak a kilikiai örmények és a szeldzsuk-törökök meg-megújuló támadásai, valamint a birodalomtól függetlenedni akaró szerbek és bolgárok fegyveres küzdelmei is. A 12. század során két keresztes hadjárat indult a Szentföldre (1147, 1189). Közülük