Századok – 1988
Történeti irodalom - Makk Ferenc: Magyarország a 12. században (Ism.: Petrovics István) 242/I–III
238 TÖRTÉNETI IRODALOM 243 elsősorban az utóbbi vetítette előre azt a bizánci birodalmat fenyegető veszélyt, amelynek bekövetkezése - Konstantinápoly elfoglalásával - majd a negyedik keresztes hadjárat alkalmával (1202-1204) vált valóra. A keresztes hadak ugyanis jelentős hatalmi tényezőt képviseltek, hiszen a fegyvertfogók nemcsak vallási célokért ontották vérüket, hanem gyakran a hódító politika eszközévé váltak. Ugyanakkor szárazföldi útjuk során fosztogatásaik révén, illetőleg bizonyos trónkövetelők potenciális támogatóiként, gyakran belpolitikai válságot is okozhattak egy adott országban. Ennek lehetünk tanúi példának okáért Magyarországon, az első és a második keresztes hadjárat során. Az ebben az időben hódító külpolitikát folytató Német-Római Császárság helyzete sem zavartalan azonban. Erőit megosztotta és lekötötte a lombard városok, a pápa, a baszileusz, a normann és francia uralkodók elleni küzdelem, s ugyanakkor a Welf-Stauf ellentét is nagymértékben gyengítette a birodalmat. A császár másik fő riválisa, a pápa, aki az invesztitúraharc során a wormsi konkordátumban (1122) ugyan még kompromisszumra kényszerült, s akinek helyzetét 1159-ben a nyugati egyházon belül bekövetkezett szakadás - amely annak következtében támadt, hogy I. Frigyes IV. Viktor személyében olyan ellenpápát állított, aki hajlandó volt politikai célkitűzéseit szolgálni -alaposan megrendítette, a császár 1176. évi legnanoi veresége után egy évvel kötött, az invesztitúraharc második szakaszát lezáró békében már a német-római uralkodó fölé kerekedett. Jelentős hatalomnak számított még ebben az időben Velence is, amely az Adriai-tengeren kereskedelmi hegemónia megteremtésére törekedett, s ugyanakkor monopolizálni kívánta a levantei kereskedelmet. Ez a rendkívül bonyolult és gyakran változó európai helyzet hol hosszabb ideig fennálló, hol pedig csupán kérészéletűnek bizonyuló szövetségek, szövetségi rendszerek kialakulásához vezetett, amelyekbe többé-kevésbé betagozódtak a kontinens többi államai - így Magyarország - is. A 12. századi Magyarország történelme tehát igen szorosan kapcsolódik a kontinensen folyó - olykor annak határain is átcsapó - hatalmi küzdelmekhez, s Makk Ferenc könyvének egyik nagy érdeme éppen abban tapintható ki, hogy a szerző biztos kézzel vezeti az olvasót az európai államok hatalmi-politikai csatározásainak útvesztőjében. Az Európa egészére kiterjedő konfliktusokat alaposan körüljárva, s a magyar belső fejlődést elemezve jut el a szerző a különböző problémák közötti összefüggések feltárásához, s meggyőző módon bizonyítja, hogy a 12. századra Magyarország jelentős tényezőjévé vált a kontinens politikai életének. Olyan hatalommá nőtt, amely aktív alakítója volt az európai diplomáciai kapcsolatoknak, sőt időnként - ha a belső konszolidáció ezt lehetővé tette -kihasználva a birodalmak közötti ellentéteket, még területi hódításokra is futotta erejéből. S mivel a jelzett problémák zömének gyökere a szerző által feldolgozott évszázadnál korábbi időkre nyúlik vissza, ezért Makk Ferenc igen nagy hangsúlyt fektet - véleményünk szerint helyesen - a 11. századi előzmények bemutatására. Különösen hasznosnak tűnik ez azért, mert a Magyar História sorozat eddig megjelent néhány kötete - Fodor István: Verecke híres útján. . ., Bakay Kornél: A magyar államalapítás, Makk Ferenc: Magyarország a 12. században, Kristó Gyula: Az Aranybullák évszázada -ugyan átfogó képet rajzol népünknek az őstörténettől egészen a tartomány úri hatalom 13. század végi kialakulásáig terjedő időszakáról, de ebből a képből hiányzik még all. század részletes bemutatása. Ezt a hiátust is szem előtt tartva Makk Ferenc lényegében all. század közepétől, az I. András és Béla herceg közötti dinasztikus országfelosztástól, a dukátus életrehívásától indítja könyvét. Ezzel igen lényeges problémára hívja fel a figyelmet, hiszen a törvényes uralkodó ellen fellépő trónkövetelők esélyeit a királlyal szemben nagymértékben növelte az a körülmény, hogy a dukátus uraként a hercegek területi hatalommal rendelkeztek. Makk Ferenc könyvének első két fejezetében érinti a király (Salamon) és a hercegek (Géza, László) közt a koronáért folyó küzdelmet, majd alapvetően a kor törvénykezési emlékeinek elemzésére támaszkodva bemutatja László és Kálmán uralkodása alatt a feudális viszonyok megszilárdulását. A megerősödött és expanzív külpolitikai lépésre magát elszánó Magyarország ekkor került összetűzésbe horvátországi és dalmáciai hódításai miatt Velencével, Bizánccal és a pápasággal. Kálmán ügyes politikával - egyrészt kihasználva a baszileusz szorult helyzetét, másrészt lemondva a magyarországi főpapok kinevezési jogáról - állandósítani tudta a magyar hódítást Horvátországban és Dalmáciában. Ugyanakkor az országon belül a magyar történelem talán legmakacsabb trónkövetelőjének - testvérének, Álmosnak - meg-megújuló hatalomszerzési kísérleteivel kellett szembenéznie. (A könyv értékes részét képezik a Kálmán és Álmos közti küzdelemről írt fejtegetések, valamint az első keresztes hadak magyarországi átvonulásával kapcsolatosan jelentkező problémák bemutatása is.)
