Századok – 1988
Történeti irodalom - Modzelewski Karol: Chlopi w monarchii wczesnopiastowskiej (Ism.: Tagányi Zoltán) 240/I–III
238 TÖRTÉNETI IRODALOM 240 lehetett az edényben főzni. Ebből a szempontból nem is lényeges, hogy a valódi üstök utánzatát használták-e, vagy az edényeket készítették függesztőfülekkel. A legnagyobb figyelmet a szerző a fém üst alakú cserépüstöknek szenteli. Ezek közé tartoznak a honfoglaló magyarok korongon készített üstjei. Az időrendjük, tipológiájuk a szerző minden fáradozása ellenére sem lett sokkal világosabb, leszámítva azt, hogy a korábbi téves véleményeket gondosan elemzi, rámutat tarthatatlanságukra. A nehézség egyik oka az, hogy cserépüst még sohasem került elő sírból, így a 10-11. századi típusok kiválasztása ezúton nem történhet meg. Bizonyos segítséget jelent az üstökön megjelenő díszítés, viszont éppen a díszített üstökből van a legkevesebb. A formákból pedig időrendre nem lehet következtetni. Sokat foglalkozik a szerző a fémüst alakú cserépüstök kialakulási helyével is, egyértelmű választ azonban e kérdésre sem kapunk. Sikerült viszont olyan körzeteket meghatároznia, ahol nagyjából egyforma, ill. fajta üstök terjedtek el. E körzeteket egy-egy műhely ellátó körzetének határozza meg. 21 műhelykörzetet határolt körül, bár e számot nem tartja lezártnak. A dolgozatban sokféle szempontból vizsgált edénytípus kutatásának e munka mindenképpen alapja lesz. Nemcsak adatgazdagsága, hanem vizsgálati szempontjainak sokoldalúsága és a korábbi teljes irodalom felhasználása olyan kézikönyvvé avatja, amely nélkül a cserépüstökkel a jövőben nem foglalkozhatunk. Mesterházy Károly KAROL MOD ZELE WS К I CHLOPI W MONARCHIIWCZESNOPIASTOWSKIEJ Wroclaw-Warszawa—Kraków-Gdansk—Lódz. Ossolineum 1987. 278 oldal A PARASZTOK A KORAI PIAST-MONARCHIA IDEJÉBEN A korai középkor lengyel kutatásainak igen nagy hagyományai voltak és vannak, olyan egyéniségek tevékenysége következtében, mint Kazimierz Tymieniecki vagy a nemrég elhalálozott Henryk Lowmianski. Ennek ellenére a 70-es években is még elsősorban a majorsági gazdálkodás korszakának szenteltek inkább nagyobb figyelmet a lengyel történészek. Noha a Piastok korszakának említett módon régi irodalma van, a jelenlegi szerzők közül elsősorban Modzelewski említhető, aki a 70-es években kiadott munkájában a Piastok korszakát elsősorban az államalapítás szempontjából vizsgálta. Most ezt a kérdést a parasztság és a feudalizációs folyamatok szemszögéből analizálja jelenleg kiadott munkájában. Könyvében elsősorban a törzsi rendből kiváló és elkülönülő parasztságot, annak korabeli gazdasági és társadalmi intézményei alakulását mutatja be, valamint ezzel együtt a feudalizációs folyamatokat, vagyis azt, hogy a korai fejedelmi hatalom milyen adófajtákat alkalmazott a parasztság megadóztatásakor a Piast-monarchia gazdasági alapjainak lerakása céljából. A tanulmány bevezetőjében elsősorban azon mozzanatokat vizsgálja, hogy a törzsi szervezetből milyen elemek és jelenségek maradtak vissza a korai feudalizmus korszakára. így jelzi, hogy a 14. sz.-nál korábban a nehéz és fordítóekés szántásról szó sem lehetett, ugyanakkor a parlagváltós rendszer mellett az egy szem gabona utáni hozam a művelés hozamaként legfeljebb két, illetve három szem lehetett. így a parlagváltós gazdálkodás következtében a művelési rendszer és mód alapvető eleme az irtásos gazdaság. Ez egyben elszórt és egyudvaros települések megjelenését idézte elő, és így ennek kialakulása folyamatában csak másodlagosan és ideiglenesen alakulhattak ki szomszédi kapcsolatok az egymástól elszigeteltségben gazdálkodó udvarok között, melyeknek neve lengyelül „zreb" és „zareb" volt. Az irtás következtében a laza településszerkezettel együtt a törzsi rendszerből az opole intézménye maradt vissza, mely lényegében a törzs, vagy pedig a nemzetség birtoklási és jogrendelkezési területe volt. Egy ilyen opole kiterjedésének és hatásának sávja 5 kilométertől 25 km-ig is terjedhetett. Az opolei területeken nemzetségi rendszer létezett, és elsősorban a patronimikus alapító ősről nevezték el az irtásos területen álló egyudvaros tanyát. Az irtásos gazdasági tevékenység időszakában csak a szomszédi és kölcsönös segítségadási kapcsolatok jöhettek létre. Az opole intézménye továbbiakban azért is fontos volt, mert ennek tagjai felelősek és számonkérhetők voltak a területükön történt és
