Századok – 1988

Történeti irodalom - Boba Imre: Novi Pogled ne Povijest Moravia (Ism.: Sebők Ferenc) 234/I–III

236 TÖRTÉNETI IRODALOM 236 volt. A püspökség betöltése körül vita robbant ki a pápa és a salzburgi érsekség között. Mivel 798 óta a salzburgi érsekség joghatósága csak a Dunától délre eső területekre terjedt ki, Metód püspöksége nem lehetett a Dunától északra. Boba megemlíti, hogy 880-ban VIII. János pápa levelében Metódon kívül beszél egy Wiching nevű püspökről is, aki „episcopus sanctae ecclesiae Nitriensis". Ebből arra következtet, hogy „880 júniusában. . . Szvatopluk fennhatósága alatti területen legalább két püspökség volt". Még hozzáteszi, hogy a végződésből világos: egy „Nitra" nevű város püspökségéről van szó, de nem kísérli meg ennek a püspökségnek a lokalizálását. A pápa engedélyezte Metódnak a szláv liturgia használatát 880-ban. A dalmát, horvát és pápai kútfők tanúsága szerint a szláv liturgia használata ettől az időponttól kezdve folyamatos volt. Mivel semmilyen forrás nem utal arra, hogy a szláv liturgja és a glagolita írás Illyricumon kívül eső területről származna, arra kell következtetnünk, hogy Illyricumból eredt. A 10. században a prágai egyházmegye területe benyúlt a mai Szlovákia és Lengyelország területére is, csakúgy, mint a „Bohemia" néven ismert politikai formáció területe is. A honfoglaló magyarok Nyitránál cseh ellenállásba ütköztek. Arab utazók és földrajztudósok is „Buima" (Bohemia) néven ismerték a mai Csehországot és Nyugat-Szlovákiát. Boba azt állítja, hogy az a terület, amelyet a modern kutatás Morávia törzsterületének tart, a kortársak előtt „Bohemia" részeként volt ismeretes. A „Nagymorva birodalom" koncepció hívei ezt úgy magyarázzák, hogy Szvatopluk Moráviája biztosan a Duna északi oldalán volt, mert valószínűtlen, hogy Szvatopluk egy olyan tartomány kormányzását kapta volna meg, amelynek határai nem érintkeztek eredeti törzsterületével. Boba szerint, mivel Morávia a Dunától délre feküdt, és Pannónia egyes részeire is kiterjedt, a Szvatopluk által 890-ben elfoglalt területen a mai Nyugat-Szlovákia és nem a mai Morva- vagy Csehország értendő. Prágai Kozmás (1045-1125) Cseh Krónikája volt az első középkori munka, amely Szvatoplukot és Metódot, valamint Moráviát Csehországgal kapcsolatba hozta. A krónika két Moráviáról tud: a korabeli, a Dunától északra levő Morvaországról és Szvatopluk Moráviájáról, amelyről Reginótól szerzett tudomást Prágai Kozmás. Regino viszont csak a „Sclavi Marahenses" terminust használja. Moráviáról mint országról nem tud. Figyelemreméltó, hogy Kozmás értesülése szerint Szvatopluk nemcsak Bohemiát szerezte meg 890-ben, hanem a Garamig terjedő területet is (a mai Közép-Szlovákiát). Nyilvánvaló, hogy ha ezeket a területeket Szvatopluk csak 890-ben szerezte meg, nem lehettek azok eredetileg is a fennhatósága alatt. Kozmás Metódról azt mondja, hogy „episcopus in Moravia" volt, de egyetlenegyszer sem hozza összefüggésbe az 1063-ban alapított olomouci püspökséggel. A középkor későbbi századaiban keletkezett kútfők alapján Boba arra a megállapításra jut, hogy a szláv rítus használata Csehországban csak a 14. sz. közepe után honosodott meg. Cirill és Metód tiszteletét dalmát papok vitték magukkal Csehországba 1346-ban, akik a velenceiek által elpusztított bencés kolostorból menekültek el. Az olomouci püspökségben 1349-ben vezették be tiszteletüket. Boba véleménye szerint a kutatók azon az alapon tételezték fel, hogy Morávia a Dunától északra feküdt, hogy a Dunának van egy Morava nevű baloldali mellékfolyója, valamint Prágai Kozmás (a 11. században) említést tesz egy „Moravi" nevű népről (akiket Regino, Prágai Kozmás forrása „Sclavi Marahenses" néven ismert). Aeneas Sylvius volt az első, aki Moráviát az általa ismert Morvaországgal azonosította. Aventinus szintén ebbe a hibába esett. A Boba által megvizsgált példák azt bizonyítják, hogy Cirillnek és Metódnak nem volt helyi tisztelete, sem kontinuitása a Dunától északra. A könyv utolsó fejezete a Moráviára vonatkozó régészeti feltárások és filológia eredményeit értékeli. Megállapítja, hogy az északi Morava folyó völgyében talált leletek nem hozhatók kapcsolatba Rasztiszláv, Szvatopluk és Metód Moráviájával. A tárgyalt leletegyüttes népe a 9. században jelent meg ezen a területen, és nincs rokon előzménye. A területen élt más népekkel rokonság nem mutatható ki. A tárgyak a lakosság nomád életmódjára vallanak. Anyagi kultúrájuk a pannóniai avar-bizánci kultúrkörrel, valamint a kelet-európai nomád civilizációkkal áll kapcsolatban. A temetési rítusokból nem következtethetünk a lakosság keresztény voltára. A régészek módszertani hibát követtek el, amikor a leleteket szlávnak minősítették, mivel az elemzés nem függetlenül, hanem az írott források alapján felállított — téves - teória szem előtt tartásával történt. Egyes kutatók feltevése szerint az óegyházi szláv nyelvnek volt egy nyugati szláv, nevezetesen csehországi időszaka. Ez a feltételezés szintén azon a prekoncepción alapszik, hogy Szvatopluk Moráviája a Dunától északra feküdt. A