Századok – 1988
Tanulmányok - Kristó Gyula: A 10. századi Erdély politikai történetéhez 3/I–III
ERDÉLY A 10. SZÁZADBAN 15 merülnek fel igazán, ha túlhajtott helynévi elméletek mindegyike az aitala fontosnak tartott helynév mögött keresi a fontos fejedelmi központot vagy a vezéri szállást. Mint ismeretes, Makkai a Bogát helynevek keleti (erdélyi) csoportját Anonymus alapján Tétény harka fiával, Bogát gyulával és az erdélyi gyulákkal kötötte össze. Hogy Bogát gyula lett volna, arra már Németh Péter is gondolt (mint a Felső-Tisza-vidékre vonatkozó helynévi vizsgálódásai során írta: Bogát „rangját a közeli Gyulaj.. . helynév tartotta fenn, azaz a gyula ,hadvezér' török méltóságnéwel illeték"), ám ő a közeli Ercsi-várba (Pócspetri határába) tette Bogát szállását, s feltételezte, hogy a geszterédi „fejedelmi" sírban Bogát gyula nyugodott.33 A helynévi adatok szubjektív kezelésére jó példa Zsombor esete, akit Györffy György helynévi adatok alapján keltett életre Prokuj gyula testvéreként, s „aki téli szállásait az észak-erdélyi három Zsombor faluban tartotta; nyári szállásait pedig az Olt-kanyarbeli két Zsombor helynév jelzi", ezzel szemben viszont Makkai László Zsombornak „egyáltalán létezését" sem látta bizonyíthatónak.34 Bár a példák számát még tovább lehetne szaporítani, talán ennyi is elég annak leigazolására: miért „csalfa" források a helynevek a 10. századi Erdély kutatásában. Forrásértékét tekintve alig jobb a helyzet Anonymus 10. századi „adatait" illetően. Érdekes, mind Györffy, mind Makkai elméletileg tisztán látja, hogy a névtelen jegyző a magyar honfoglalásra megbízható kútfőként nem jöhet szóba. Györffy szerint „Anonymus »pannóniai« vezéreinek kitalált voltát mi sem jellemzi jobban, minthogy az egykorú források kb. 20 olyan uralkodót és jelentős történeti személyt emlegetnek, akinek a Kárpát-medence 9. századi történetében szerepe volt. Anonymus egynek a nevét sem ismeri, az ő vezéralakjai csak az Árpád-kori helynévanyagban találhatók meg, a nála szereplő népek többségének pedig csak 1200 körül volt kapcsolata a Kárpát-medencével". Igen figyelemre méltó észrevételeket tett Anonymusnak éppen Erdéllyel kapcsolatos részeiről — a korábbi szakirodalom eredményeit hasznosítva — Makkai. Nem haszon nélküli idézni fontos megállapításait: „Anonymus művének 11. fejezetében említi először Erdélyt »Erdeuelu« magyar néven mint Menumorout bihari vezér tartományának keleti határát, de azután mintha megfeledkeznék róla. Sőt, Erdély urának és népének említés nélkül hagyása arra enged következtetni, hogy Anonymus eredetileg nem is akart az erdélyi honfoglalásról írni. . . A 20—23. fejezetben megírja, hogy a Szerencsen táborozó Árpád a hét vezér közül hármat, név szerint Tast, Szabolcsot és Tétényt, Menumorout ellen küldött. A kétfelé oszlott sereg Menumorout országának északi részét hódoltatta, Tas és Szabolcs Szatmár váráig hatolt, Tétény és fia, Horka pedig a Nyírséget hódította meg az Ér partjáig. A Meszesi-hágónál találkoztak, s »elhatározták, hogy ott lesz Árpád országának határa..., ahol már senki emberfiával nem találkoztak«. Ezért kőkaput és ledöntött fákból gyepűt építettek. A történetnek logikus folytatása a 28. fejezet lenne, amely azzal kezdődik, hogy Tas és Szabolcs a győzelem után visszatérnek Árpád fejedelemhez. Anonymus azonban elfelejti, hogy már kitűzte a meghódított ország keleti határát, s beiktat Tétény erdélyi hadjáratát elbeszélő négy (24—27.) fejezetet. . . Tétény erdélyi hadjáratának betoldása nemcsak kitérőt jelentett Anonymus elbeszélésében, 3 3 Németh Péter: Ki nyugodott a geszterédi „fejedelmi" sírban? A magyar középkor kutatóinak nagyvázsonyi találkozóján (1971. május 6-8.) elhangzott előadások, hozzászólások. Veszprém 1973. 23-24. 34 Györffy György: MT, 764.; Makkai László: ET, 590.
