Századok – 1988
Beszámoló - Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion. Graz 1987. június 30–július 4. (F. Font Márta) 222/I–III
228 BESZÁMOLÓ polgárság életmódjának jelzésére a 16—17. századi végrendeleteket idézte a szerző, összehasonlította Köln és Bécs helyzetét: pl. Kölnben minden polgári háztartás rendelkezett ezüstneművel, míg Bécsben csak a leggazdagabbak; Kölnben gyakran szerepeltek családi ékszerek — Bécsben viszont ritkán. Fontos, egzisztenciát is kifejező volt a ruházkodás, az értékesebb ruhanemű elzálogosítható, örökölhető volt. Kiemelnénk a dolgozat írójának ama megállapítását, mely szerint a mindennapi élet feltárásához az írott források mellett milyen nagy szerepe van a képi ábrázolásoknak, természetesen nem egyedi módon, hanem nagyobb mennyiségben felhasználva őket. A szimpozion minden egyes ülésszaka vitával zárult, egyetlen előadás sem hangzott el visszhangtalanul. Mivel jól körvonalazható régió kutatói jöttek össze, nem meglepő, hogy a hozzászólások jelentős része kiegészítő megjegyzésekből, illetve részletekre vonatkozó konkrét kérdésekből állt, amelyek aprólékos ismertetése helyett inkább néhány olyan kérdést emelünk ki, amelyekhez mind a hozzászólók, mind az előadók válasza többször is visszakanyarodott. Fundamentálisnak tekinthetjük Szűcs Jenő fogalmi újítását, a középkori viszonyokra alkalmazott Közép-Kelet-Európa terminus bevezetését. Jogos-e a fogalom alkalmazása a középkor időszakában, vagy csak egy később aktuálissá váló keret visszavetítéséről van szó — vetette fel kérdésként Stier Miklós. V. Melik a régión belüli jelentős különbségek miatt nem fogadta el. Szűcs Jenő válaszában megismételte, hogy Közép-Kelet-Európán azt a területet érti, ahol a „nyugat-európai struktúrák kelet-európai szinten valósultak meg", ez a nyugati hatás pedig mindenekelőtt a cseh, lengyel, magyar és horvát fejlődést érintette. Úgy véljük, ez a fogalom annak az elméleti alapvetésnek része, amely Szűcs Jenő legújabb kutatásaiban megfogalmazódott, jelentőségét pedig a vitában felszólaló osztrák történész, H. Ebner szavaival méltathatjuk: Szűcs Jenő a „preurbánus jellegnek olyan kimunkálását végezte el, amelyet alkalmazni lehetne és kellene az osztrák fejlődés vizsgálata során". Sokkal több hozzászólást indukált a szinte állandóan napirenden szereplő kérdéskör, az oppidum-civitas, a castrum-civitas és a castrum-mercatum közötti különbség. J. Andritsch számos példát hozott fel az osztrák történelemből, hogy a korai városok a várak (azaz kormányzati székhelyek) védelmében települtek meg. G. Pferschy azt taglalta, hogy a mezőváros vagy város status időben változhat. Példaként említette a 13. századi stájerországi interregnum idejét, ekkor a mezővárosi bíró (aki egyébként a herceg képviselője) szerepe és hatalma megnőtt, az önállósodás a városi státus felé mutatott. J. Adamcek egy település várossá válásánál részint a kereskedelmi utak közelségét tarotta fontos tényezőnek, részint bizonyos külső hatásokat (pl. a horvát bányavárosoknál a német hatást). Ez utóbbi szerepét F. Roth megkérdőjelezte, lényegesnek az infrastruktúra meglétét vagy hiányát tekintette. 0. Pickl az oppidum civitas-szá emelkedésében a távolsági kereskedelmet látta meghatározónak, amely nagyban hozzájárult az úr—város viszony lazulásához. H. Ebner azt a szállóigévé vált mondást, hogy tudniillik „a városi levegő szabaddá tesz" tagadta, ennek ugyanis számos esetben ellentmondani látszik az a gyakorlat, hogy a polgárok szabad tulajdonszerzését korlátozták (pl. egyes horvát városokban). Az oppidum-civitas különbségét közelítette meg a szőlőtulajdon minősége szempontjából G. Cerwinka H. Prickler előadásához fűzött kiegészítésében. A régió közös problémája volt a városfejlődés 16. századi megtorpanása. E jelenség elsősorban a kisvárosok visszaesését vonta maga után, szögezte le J. Adamcek. O. Pickl a
