Századok – 1988
Beszámoló - Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion. Graz 1987. június 30–július 4. (F. Font Márta) 222/I–III
BESZÁMOLÓ 227 stájer határvárosokat Magyarországon magyar névvel illették, míg német elnevezésekkel találkozunk (pl. dűlőnevekkel) ott, ahol az említett városok polgársága szőlőtulajdonnal rendelkezett. H. Prickler így összegezte vizsgálódásai eredményét: „a város és vidék kapcsolata az országhatár ellenére alig módosult", valamint „ott, ahol a politikai határ a földrajzi határral alapvetően megegyezett, ez a határváros számára előnyökkel járt". Végül három olyan előadásról szólunk, amelyek egy-egy részproblémát világítottak meg. D. Mihelic (Ljubljana) a szlovén iparfejlődéssel, I. Kampuä (Zágráb) egy Zágráb melletti telep ülés (Gradée) gazdasági és szociális helyzetével, H. Hundsbichler (Krems) pedig a későközépkori városi élet mindennapjaival foglalkozott. D. Miheliő a szlovén városoknak már ismertetett három csoportjából Maribor/ Marburg és Ptuj/Pettau vidékének 16. századi kézműipari fejlődését tekintette át újonnan feltárt levéltári anyag alapján. Áttekintette az egyes iparágak előfordulási gyakoriságát, rámutatott a kézműipar és a kereskedelem szoros kapcsolatára, ezen belül is kiemelte az élelmiszereladás fontosságát. Az élelmiszereladást a ljubljanai kutató szerint már csak egy lépés választotta el a „vendéglátóipartól" amely mintegy átmeneti formának tekinthető a kézműipar és a kereskedelem között. Végül Maribor-Ptuj vidékének iparszerkezetét más szlovéniai városok viszonyaival (többek között a nyugat-isztriai Pironnal) hasonlította össze a szerző. I. Kampuä tulajdonképpen a tatárjárás utáni Zágráb sorsát követte nyomon, mikor is IV. Béla az elpusztult püspöki várba a szomszédos latin település polgárait telepítette, és nyugati típusú privilégiumot adott számukra. Végül is ugyanazzal az esettel állunk szemben, mint Budánál, ahová 1242-t követően pesti polgárokat telepített az uralkodó, és a várost fallal vette körül. I. Kampusínak abban igaza van, hogy ekkor mind helyileg, mind jogállás tekintetében egy új település jött létre. Előadása további részében I. Kampus a bíró- és esküdtválasztás adatainak felhasználásával a település etnikai arculatának változásait követte nyomon. (A terminológiában némi eltérést tapasztalhattunk a magyar szakirodalomban szokásostól. Az itáliai eredetű hospeseket a „latinokhoz" sorolja a magyar tudományos közvélemény. Az eltérésre a vitában Solymosi L. hívta fel a figyelmet, de I. KampuS válaszában továbbra is az általa használt (itáliai, konkrétabban: velencei) megjelölést tartotta helyesnek.) A lakosság szociális összetételének megállapítására az 1368. évi adóösszeírás szolgált alapul. Végül arról kaptunk újabb információkat, milyen hatást gyakorolt a török megjelenése a város további sorsára: a 16. század elején subsidium fizetésére is kötelezték, majd a század közepétől - jövedelmének jelentős megcsappanása után — állandó harcot vívott korábbi mentességének elismertetéséért, amit 1595-ben koronázott siker. H. Hundsbichler „Városi kultúra és mindennapi városi élet a későközépkori Ausztriában" címmel mentalitástörténeti kutatásokból adott ízelítőt. A mindennapi élet (Alltag) fogalmát úgy definiálta, hogy beletartozik minden, ami magától értetődő, ismétlődő, a kortársak felfogásában normálisnak minősül, és megvalósulását semmiféle szabállyal nem kell indokolni. Feljegyzésre viszont mindig az kerül, ami a kialakult normarendszertől valamilyen módon eltér; vagy ellenkezőleg, a valóság helyett a kívánatosnak tartott állapotot rögzítik. H. Hundsbichler nagy érdeklődést kiváltó előadásában rengeteg példával illusztrálta mondanivalóját a céhek életéből, a lakáshelyzet alakulásáról, tűzvédelmi előírásokból, a városi rendtartásból, a korabeli divatból merítve a példák sokaságát. (A vizsgálódás homlokterében Ausztria legnagyobb városa, Bécs állt.) A
