Századok – 1988

Beszámoló - Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion. Graz 1987. június 30–július 4. (F. Font Márta) 222/I–III

226 BESZÁMOLÓ találkozunk. A centrális jelentőségű települések közös vonása, hogy már korán privilégiumra tettek szert, sikerrel akadályozták meg körzetükben más helységek kiemelkedését, az úthálózat szempontjából kedvező elhelyezkedésűeknek mondhatók, piaci körzetük kialakulása a szőlőműveléssel szorosan összefügg. Kubinyi András szakított azzal a hagyományos vélekedéssel, mely szerint a városhiány az eladományozás következménye, szerinte épp nem kiemelkedő jelentőségük miatt került sor pl. Körmend, Vasvár, Segesd eladományozására. Az igazán fontos városokat uralkodóink soha nem adományozták el — állította az előadó. Végül a városhiány létrejöttének még egy jelentős faktora került szóba, nevezetesen, hogy a kiemelkedő vagyonra szert tevő polgárok elköltöztek a fenti településekről, és más városok polgárságát gyarapították. A Kubinyi András dolgozatában tárgyalt Vas—Zala—Somogy—Veszprém megyék után Nyugat-Magyarországnak egy másik, az említettekkel részben azonos tájegysége „került terítékre" E. Deák (Bécs) és H. Prickler (Eisenstadt) előadásaiban. E. Deák „Városok keletkezése és városfogalom a burgenlandi—nyugat-magyarországi térségben" címmel Moson, Sopron, Győr és Vas megyék városaival foglalkozott. Véleménye szerint e körzetben három olyan település volt, amely a régió kereteit meghaladó jelentőségre tett szert: Sopron, Pozsony és Győr. Ezen városok példája szolgált összehasonlításul a többi helyzetének meghatározásához, azaz ahhoz, hogy a várossá válásnak milyen fázisáig jutottak el. Kutatásmódszertani szempontból E. Deák a városkutatás komplexitását hangsúlyozta és tartotta egyedül járható útnak, melynek során nemcsak az írott forrásokkal számolunk. Kiemelte, hogy a térségben adódó határvédő és kereskedelmi funkciók ellátása különös jelentőségű, noha e kettő nem szükségszerűen együtt jelentkezett; mindenesetre a városi szintű települések sokarcúságához hozzájárultak. Igazi várossá fejlődés azonban csak ott következhetett be, ahol ezekhez a funkciókhoz régión túl mutató szerepkör is társult. Történelmi realitás — így az előadó — a városi és városszerű települések széles skálájának egyidejű létezése, az árnyalatok megragadásához a korántsem következetesen és egyáltalán nem logikus sorrendben alkalmazott fogalmak (castrum, civitas, oppidum) csak egyik komponensként használhatók. A burgenlandi—nyugat-magyarországi térség és az osztrák—stájer határvárosok kapcsolatát boncolgatta hasonló című előadásában H. Prickler. Ő elsősorban a városvidék relációt tartotta szem előtt, valamint azt, hogy a politikai határ módosította-e, és ha igen milyen mértékben ezt a kapcsolatot. A város—vidék viszonylat adott esetben úgy alakult, hogy az osztrák—stájer határmenti városok (mint pl. Hainburg, Wiener—Neustadt, Hartberg, Fürstenfeld, Radkersburg) vonzáskörzetébe nyugat-magyarországi területek is beletartoztak; bizonyítékul magyar területen fekvő szőlőbirtokaik szolgálnak. Ezek a városok 1372. évi adat szerint magyarországi birtokaik termését szállítva vámmentességet élveztek. Egy 141 l-re keltezett oklevél tanúsága szerint a harmincadfizetés alóli mentesség három várost (Wiener-Neustadt, Bruck a.d. Leitha, Hainburg) illetett meg a betakarítás időszakában (szept. 29. és nov. 11. között). A szőlőbirtokot terhelő egyéb szolgáltatásokat (pl. hegyvám) a Magyarországon szokásos módon tartoztak fizetni. Osztrák területen viszont — mivel a magyar bor bevitelét tiltották — e három város monopolhelyzetre tett szert a magyar bor forgalmazásában. (Nevezett városok szőlőbirtokai 1570 után jelentősen csökkentek.) Az előadásban szó esett még a határ menti kereskedelemben előforduló árufajtákról, ennek megállapítására a Funck üzletkönyvek alapján nyílott lehetőség. A szoros kapcsolatokról helynevek is árulkodnak: az osztrák-