Századok – 1988

Beszámoló - Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion. Graz 1987. június 30–július 4. (F. Font Márta) 222/I–III

BESZÁMOLÓ 225 a püspöké lett, Körmend és Vasvár mezővárosokká süllyedtek. A gyökeres átalakulás oka gazdasági volt: a 14. században megnyitott Semmering-útvonal a Velence—Bécs kereskedelemből Magyarországot kizárta. Általában csak addig hatottak a nyugati struktúrák, míg Magyarország a nyugati gazdaság része volt. Szintén a városok kialakulásának problémájával foglalkozott V. Melik (Ljubljana) is „A szlovéniai városok kialakulásának kérdéséhez" címmel. A problémát vázolva elmondta, hogy a szlovén városok területileg három jól elkülöníthető csoportra bonthatók: a tengerpart városai római alapokon fejlődtek, a Murán túli területre a magyar városi szisztéma a jellemző, az ún. ókarantán városok pedig az ország belső területein feküdtek. Előadása további részében V. Melik ez utóbbi csoport vizsgálatával foglalkozott. Az oklevelek tanúsága szerint a 13. századra a szlovén városhálózat már kialakult, viszonylag késői első említésük miatt a szerző feltételezi, hogy eleinte a városprivilégiumok adományozása szóban történhetett. A városi fejlődés és a templomépítés, illetve a plébánia megjelenése közti összefüggést vizsgálta, valamint egy sor település esetében kimutatta a városiasodás és a koldulórendek megjelenésének kapcsolatát; amint ezt magyar vonatkozásban Fügedi Erik már elvégezte. A továbbiakban a város és mezőváros kusza terminológiáját taglalta (civitas, ill. forum használata). Megállapította, hogy a civitas az egyházi iratokban ritkán fordul elő, a tartományi fejedelmek sem egységesen használják, következetesen csak a városi önkormányzat iratanyagában, főként pedig a pecséteken fordul elő (a „sigillum civitatis"-t mezővárosok is használják!), és sok esetben csupán a polgárság törekvéseinek kifejezője. A további előadások inkább a városi funkciókkal, a város és környezete kapcsolatával, illetve belső helyzetével foglalkoztak. Az előadók közül elsőként Kubinyi András nevét említjük, aki „Mezővárosok egy városmentes tájon" című munkájával szerepelt. Négy középkori délnyugat-dunántúli megyét (Vas, Zala, Somogy, Veszprém) vizsgált, ahol olyan helyzet teremtődött, hogy a korábban (13—14. század) városi privilégiummal rendelkező települések (Körmend, Vasvár, Kőszeg, Sárvár) is visszasüllyedtek az oppidum szintjére, így valódi várossal nem rendelkezett a térség. (Az okokra Szűcs Jenő korábban említett előadásából derült fény.) A 14. századtól a város árucsere-funkcióit mezővárosok és évi-, illetve hetivásár tartó helyek látták el. Mivel e települések között lényeges külöribségek voltak, „szükségessé vált egy olyan rendszer kidolgozása, amellyel az egyes települések összehasonlíthatók és hierarchiájuk megállapítható". Kubinyi András egy tíz csoportból (bíráskodási, kormányzati, egyházi központok; külföldi egyetemre utazók száma, vásártartás gyakorisága stb.), csoportonként hat lépcsőfokból álló szempontrendszert dolgozott ki, ezekből állapította meg a települések ún. centralitási mutatószámait. Míg ezek a mutatószámok a valódi városok esetében elérik a negyven—hatvan közötti értéket, addig a mezővárosok negyven alattiak, esetenként harminc alatt maradnak. E szempontrendszerből a Délnyugat-Dunántúl vizsgálatánál két szempontra (jogi helyzet és a település helye az úthálózatban) épített adatsorral ismerkedhettünk meg. A konkfétumok többek között a centrális helyek népességének alakulására, az évi- és hetivásárok időpontjára és hatósugarára terjedtek ki. A centralitási mutatók mintegy harminc jeléntősebb település létét mutatják a Dunántúl eme térségében. E települések piackörzetei (,,raszt"-jai) kb. két magyar mérföld sugarú körben képviselnek vonzóerőt, ami Magyatország más területein is meglevő átlaghoz közelít. Érdekes, hogy a kiemelkedő települések köré vont 13 km sugarú körön belül más jelentős településsel nem