Századok – 1988

Beszámoló - Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion. Graz 1987. június 30–július 4. (F. Font Márta) 222/I–III

BESZÁMOLÓ 223 rendiségbe épülésének kísérletére és eltérő eredményeire a régió országaiban. Sajnáljuk, hogy a magyarországi városfejlődés adatait citálva, az előadó a privilegizált településeknek a Csánki által megadott viszonylag magas számát vette át, amelyet már az 1970-es években publikált munkáikban Fügedi Erik és Kubinyi András is módosítani javasoltak. Több olyan előadás, amely az Adriától a Duna vonaláig terjedő „mogersdorfi" terület egészét áttekintette volna, nem hangzott el. A pannon térség egy-egy nagyobb részének átfogó elemzését hallhattuk J. Adamcek (Zágráb), G. Cerwinka (Graz) és Szűcs Jenő referátumaiban. J. Adamcek munkája „Városok és városi jellegű települések Belső-Horvátországban a 13. századtól a 16. század végéig" címet viselte. Az előadó röviden érintette a városi jellegű település kialakulása, valamint az áru- és pénzviszonyok fejlődése közötti kapcsolatot, majd rátért a királyi városok és mezővárosok közti jogi és szociális különbségek taglalására. Az átvizsgált források alapján azt állapította meg, hogy a belső-horvátországi városok zöme (kb 70%) a 15. század folyamán keletkezett a feudális birtokokon; puszta létükkel is a feudális birtok felfelé ívelő fejlődését reprezentálták. A 16. század első felében bekövetkezett visszaesés okait Adamcek részben a török háborúkban, részben az agrár- és szociális viszonyok refeudalizációjában látta. Ez utóbbi számos kisvárosi település faluvá visszasüllyedését eredményezte. Ez a gazdasági fejlődésgörbe és a polgárságra gyakorolt hatása azonban korántsem csak a horvátországi városi fejlődés jellemzői, kár, hogy az előadó nem végzett komparatív vizsgálatokat legalább a közvetlenül szomszédos területek adatainak bevonásával. Eme hiányérzetünket pótolta a soronkövetkező dolgozat felolvasása, amelyet G. Cerwinka tartott „Stájerország városai a koraújkorig" címmel. Előadása első részében a városok kialakulásának feltételeivel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a középkori városok nem kontinuusak az antikvitás városaival, vitatottnak tekinthető az is, hogy a 9—11. századi közigazgatási pontokhoz kötődnének. A stájer városok zöme az utolsó Babenbergek és II. Ottokár idején alakult ki; többségük esetében kimutatható a kapcsolat a korai zsidó betelepüléssel, az ország egészének lakottá válásával és az ezzel együtt járó népességmozgással. Cerwinka előadása második részében funkciójuk szerint kategorizálta a városokat — a fejlődés emeltyűit keresve, őt funkcionális típust különített el: bányászat; só-, vas-, borkereskedelem; távolsági kereskedelem; határvédelem vagy közigazgatási tevékenység szolgált a kiemelkedés alapjául. A stájer városok fejlődésének fellendülése a 14. században következett be, amit a fejedelmi várospolitika vásártartási és árumegállító jog adományozásával segített. A 16. században azonban már a hanyatlás jegyei mutatkoztak, e jelenség okait kutatva Cerwinka a városon kívüli kereskedelem konkurenciáját, a nemesi és egyházi birtokosok adómentességét, valamint a tőke „menekülését" és a német városokban való koncentrálódását jelölte meg. Ez utóbbit a török veszély váltotta ki. Végül arról szólt az előadó, hogy a stájer városok példája milyen általános konklúziók levonására alkalmas. Mindenekelőtt leszögezte, hogy az ún. kisvárosok típusait és sorsát testesítik meg. Ezt mutatja jogállásuk alakulása, valamint a konkurenciaszituációk típusai. Kiemelendő sajátosság a patríciuspolgárság hiánya a térségben, ezt reprezentálja a polgármesteri hivatal viszonylag késői (15. század) megjelenése. Hasonlóan általános érvényű összefüggésekre világított rá Szűcs Jenő, aki mondanivalóját fogalmi pontosítással kezdte. Előadásának címe „A magyar városhálózat kialakulása a pannon térségben" volt. A pannon térség alatt tulajdonképpen Pannónia