Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
BÁRÓK A KIRÁLYI TANÁCSBAN MÁTYÁS ÉS II. ULÁSZLÓ IDEJÉBEN 189 Nem biztos azonban, hogy az országgyűlésen megjelent megyei követek egy része is nem a megyei nagyúr akaratát képviselte az országgyűlésen, sőt talán az is „választatta"' meg. A 15. századi Angliából szép számmal maradtak fenn olyan levelek, amelyben a shire (a megye) leghatalmasabb lordja megmondja, hogy kiket válasszanak a parlamentbe a grófság részéről.20 0 A magyar forrásanyag erre alig ad támpontot, feltehetően a báró személyesen és nem írásban „választatta" meg a követeket. Mégis van egy-két adat. Rosályi Kun János az 1500 elején tartott országgyűlésen panaszt tett a megye ispánja, Perényi Gábor ellen. Az ügyben számunkra az a lényeges, hogy a megyei kisnemesség Perényi melletti tanúvallomása szerint a nemesség többsége Péterfalvi Nagy Albertet választotta meg követnek, Kunnak tehát joga sem lett volna a megye nevében beszélni.20 1 Nagy Albert Perényi alispánja és várnagya volt, jobbágy apa és nemes anya fia, akinek a megye később nemességét is kétségbe vonta.20 2 A főispán — talán a tőle függő kisnemesség segítségével — alispánját választatta meg követnek, aki mellett azonban egy ellenkövet is fellépett. Egy másik ügy ugyan a királyi adó megyei adószedői, nem pedig országgyűlési követek választására vonatkozik, de szinte szó szerint megfelel az angol példáknak. Bátori András szatmári ispán (volt báró, a vajda testvére) megírja név szerint, hogy kit válasszanak adórovókká, mert velük azt tehet, ami neki tetszik.20 3 Ilyen durván ritkán mondják meg a lényeget. . . A tanács jogkörének megnyirbálására korszakunkban nem került tehát sor, mégis maradt a királynak elég játszótere arra, hogy a tanácstól függetlenül járhasson el, anélkül, hogy ezáltal formailag sérthesse annak érdekeit. Amikor e tanulmány elején arról volt szó, hogy az oklevelek egy részében szerepel a „de consilio prelatorum et baronum" kifejezés, másokban nem, amikor fel lettek sorolva azok a törvények, amelyek felsorolják azokat az ügyeket, amikor a király köteles kikérni a főpapok és bárók tanácsát,204 tulajdonképpen megállapíthatjuk azt, hogy ezeken kívül a királynak szabad keze van, éspedig nem is kevés. Bár a rendkívüli adó kivetése országgyűlési (esetleg királyi tanácsi) jóváhagyáshoz volt kötve, az adó felhasználásába korszakunk nagy részében éppúgy nem tudott senki beleszólni, mint valamennyi rendes jövedelem kezelésébe, ugyanis a kincstár a királytól 3 00 Rosenthal i.m. 169-171. - Itt különben először 1430-ban mondják ki, hogy a sheriff azt küldje a grófság lovagjaként a parlamentbe, akinek nagyobb számű 40 shilling vagyonnal rendelkező freeholder szavazója van. Ez sem jelenti azonban azt, hogy komoly szavazás lett volna. A 18. századig az ellenjelöltek közti választás volt a ritkább eset, általában előre megállapodtak a követek személyében. Egy 1555-os perből kiderül, hogy három módja volt a szavazásnak: a sheriff a hangokból állapítja meg a többséget, a felemelt kezekből következtet, vagy az egyes pártok külön csoportokra oszlanak, és ezt becsli fel a sheriff. Az alulmaradt fél, ha ellenfele megválasztását törvénytelennek tartotta, a sheriffet kártérítésért perelhette. Sir Goronwy Edwards, The Emergence of Majority Rule in English Parlamentary Elections, Transactions of the Royal Historical Society, Fifth series, Vol. 14, London 1964, 175-196. Ma még Angliában is a sherifftől függött a követ megválasztása, nálunk nyilván még inkább az ispántól. 20 'Dl. 71077. 202 Bónis, Hűbériség i.m. 468-469. 2 0 3 „quia cum ipsis prefatis illa facere possumus, quod nobis piaceret... DL 55989. (1474.) 204 Ld. fenn, 10-11. j.
