Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
190 KUBINYI ANDRÁS függött.20 5 A kincstár biztosította Mátyás számára zsoldosseregének felállítását, amely azonban a török fronton csak kevésbé volt felhasználható, és mivel fenntartása részben meg is haladta az ország gazdasági erejét, csak a gazdag nyugati területek elfoglalására vette igénybe. Fenntartása a király halála után gazdaságilag szinte lehetetlenné vált, így az 1498—1500 közti reformokban a banderiális rendszerre tértek rá, ami viszont az uralkodót az eddiginél jóval nagyobb — katonai — függésbe hozta a korábbinál.20 6 Itt jegyzem meg, hogy nem igaz a főúri stb. bandériumok eltűnése Mátyás korában, az országot érő támadás esetén éppúgy mozgósította azokat, még uralkodása második felében is, mint elődei. így — hogy csak egy-két példát idézzek — maradtak adatok püspöki,20 7 bárói20 8 és nemesi20 9 mozgósításra. A feudális urak katonai ereje megmaradt, de ez egyrészt kisebb volt, mint 1498 után, másrészt vele szemben ott állt a király zsoldosserege. A király katonai jogait mutatja a bánságok betöltése is. A kormányzat írásbeli ügyeit, valamint a király kegynyilvánító jogköréből eredő oklevelek kiállítását, végül az igazságszolgáltatás írásbeli munkáját a kancelláriák végezték. Az utóbbi tárgyalásától eltekinthetünk: a király csak a tanáccsal ítélkezhetett, így sem az uralkodó személyes bíráskodása, sem a nagybíráké nem független a tanácstól, ezért a személyes jelenlét kancelláriája sem érdekes most a számunkra. A nagyobb kancellária szerepe viszont annál inkább fontos, mert noha az ügyeknek, amelyek írásbeli lecsapódása a kancelláriában történt, talán nagyobb része nem tartozott a tanács jogkörébe, a király és a rendek (pontosabban főleg a főpapok és bárók) között az 1464-es koronázáskor kötött kompromisszum értelmében a tanács bizonyos beleszólási jogot szerzett magának a kancellária felett, ill. talán helyesebben a nagyobb kancellária felett élvezett jogkörét kiterjesztette a titkos kancelláriával összeolvadt intézményre is. Ezt a jogkört a kancellár személyén keresztül érvényesítette, aki egy személyben volt az ország és a király kancellárja. A kancellár kettős helyzete magyarázza meg azt a különös jelenséget, hogy Mátyással 1464 után a legtöbb kancellárja ellentétbe került.210 A kancelláriát nem foghatjuk fel, mint egy államkormányzatot intéző hivatalt, hanem elsősorban mint az igazgatás segédhivatalát, oklevélleíró szervét. (Természetesen nem a komoly bíráskodási jogkört élvező kisebb kancelláriára, élén a személynökkel és 2 0 5 A kincstárra ld. Kubinyi, A kincstári személyzet i.m. 25-49. - Uő., A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig, LK 28 (1958) 37-62. - Uő, A budai vár i.m. 67-98. -1464-es koronázásakor Mátyás szabad kezet kapott a kincstár irányítására. Uő, A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején, i.m. 77-78. 2 06 Kubinyi, The Road i.m. 160-166. 2 0 7 Bátori váci püspök, 1477. Dl. 56028. 2 08 Hédervári Imre, 1471. Héderváry Oklevéltár I. k. 369-370. 2 0 ' Kállai nemesek. 1484. Dl. 56172-56173. 21 "Kubinyi, A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején i.m. 75-77. A király azonban formailag fenntartotta azt a jogát, hogy a kancellárt a tanács megkérdezése nélkül nevezze ki. II. Ulászló ugyan 1503-ban Szatmári Györgyöt „in cancellarium nostrum et huius regni nostri Hungarie" nevezte ki, de nem utalt a prelátusok és bárók tanácsára. Igaz, hogy a kinevezést gyűrűspecséttel erősítették meg - hiszen a titkos pecsét Szatmárinál volt -, és mivel a gyűrűspecsétet a királyi prerogatíva eszközének tekintették, lehet, hogy formulaszerűen sem akartak a tanácsra utalni. Dl. 88878. - Az 1518. évi bácsi országgyűlés 40. cikkelye szerint azonban a kancellár kinevezése már a tanács hatáskörébe esik. Kovachich, Sylloge i.m. I. k. 266.
