Századok – 1988
Tanulmányok - Kristó Gyula: A 10. századi Erdély politikai történetéhez 3/I–III
ERDÉLY A 10. SZÁZADBAN 11 elő. Eszerint Zombor gyula még a 960-as években (azok elején) sem Erdélyben, hanem az Erdéllyel nyugatról határos vidéken tartotta központjait, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Gyula görög püspökének székhelye a legvalószínűbben Szávaszentdemeterre (az antik Sirmiumba) helyezhető. A Maros és a Fehér-Körös mentén azonban már Zombor uralma benyúlt Erdélybe. Ekkortájt következett be „a »gyulának« és családjának Erdélybe költözése1 '. Zombor unokaöccse (Gyula nevű testvérének fia) volt az a Gyula (a szlávok Prokujnak nevezték és vojavoda címmel illették), aki székhelyét Gyulafehérvárott tartotta, és 1003-ban csatát vesztett testvérének, a Géza nagyfejedelemmel összeházasodott Saroltnak a fiával, vagyis tulajdon unokaöccsével, István királlyal szemben. Behódolt Istvánnak Gyula-Prokuj testvére, Zsombor is, akinek téli szállásai Észak-Erdélyben, nyári szállásai pedig az Olt-kanyar táján voltak, helynévi adatok alapján.2 4 Amikor Makkai László megírta, majd 1986-ban közzétette az Erdély története I. kötetében a maga részét, sajátos helyzetben volt. Az elmúlt évtizedek korai Erdéllyel kapcsolatos csenevész kutatásai indokolták, hogy visszatérjen az 1930—1940-es évek vizsgálódásaihoz (köztük saját fiatalkori munkáihoz), ugyanakkor a témával foglalkozó kevés számú kortárs történész közül alapvetően csak Györffy György eredményeire ( hagyatkozott. Előre kell bocsátani, hogy Makkai sokban más képet rajzolt a 10. századi Erdélyről, mint Györffy. Eltérő mindjárt a kiindulópont. Makkai szerint „Anonymusnak annyiban tehát hitelt kell adni, hogy a honfoglalásnak már első nemzedékében a Mezőséget a Nagy-Szamos és a Maros között magyar nemzetségek szállták meg, s ebben a megszállásban a Zsombor és Agmánd nemzetségek vezető szerepet játszottak", s rajtuk kívül még három (összesen öt) nemzetség telepedett meg itt. _Makkai eszerint Észak-Erdélybe helyezi-a magyarok első erdélyi szállásterületét, Nem_vallotta azt a nézetet sem, hogy a 9. század végén a magyarok Erdély legnagyobb részét kiürítették, hanem — bár feltételezte ő is. hogy a honfoglaló magyar törzsek Erdélyből nyugatra vonultak - úgy > vélte: „az egyik törzs egészében vagy legalább tekintélyes részében Erdélyben maradt", s Észak-Erdélyből (a Szamos völgyén és a meszesi kapun át) tartotta a kapcsolatot a Duna—Tisza síkján megtelepült többi törzzsel. A Szamos és a Maros közét megszálló nemzetségek a Zsomborok törzsfői vezetése alatt álltak. Az észak-erdélyi honfoglalás nem terjedt át a Maros vonalán. „Attól délre ugyanis egészen más társadalmi-politikai viszonyok alakultak ki, és egyetlen ősfoglaló nemzetség birtoklása sem mutatható ki." Mivel Tétény és Harka helynév Erdélyben nem található, így — szemben Anonymusszal — ők nem lehettek Erdély honfoglalói. A harkák (e honfoglalás kori tisztségnév Anonymusnál személynévként Tétény fiaként szerepel) a nyugati határokat védték, amint ezt nyugat-dunántúli Harka helynevek mutatják. Legfeljebb arról lehet szó, hogy Tétény egy olyan erdélyi honfoglaló vezér apja volt, aki eleinte a harka méltóságot viselte, de utóbb gyulává lépett elő, mivel Erdély élén gyulák álltak. „Anonymus szövege alapján feltételezhetjük, hogy az erdélyi gyulák első nemzedékében egy harka lett gyula, azaz telepedett át katonai kíséretével a Dunántúlról Erdélybe, és lett az ottani magyar nemzetségek törzsfőnöke, s egyben a keleti határvédelemmel megbízott gyula." E gyula méltóság viselőjének Tétény tekinthető, aki előbb valószínűleg harka volt, mivel a gyula 24 Györffy György: in: Székely György-Bartha Antal iszerk.): Magyarország története 1. Bp. 1984. (a továbbiakban MT) 594-596., 610-612., 629.. 683-684.,706., 764-765. L. még ÁMTF, II. 45-48.
