Századok – 1988
Tanulmányok - Kristó Gyula: A 10. századi Erdély politikai történetéhez 3/I–III
12 KRISTÓ GYULA méltóságot Árpád viselte. Ám Kurszán kende 904-ben bekövetkezett halála után Árpád nagyfejedelem lett, s a harkai tisztet betöltő Tétény gyulává lépett elő. A gyulák ekkor még nem keleten éltek, hanem nyugatra kalandoztak. Mikor kerültek a gyulák Erdélybe? Makkai szerint a magyarok legkésőbb 932-ben — amint ezt Maszúdí fentebb említett tudósításából kikövetkeztette — elfoglalták a bolgároktól Erdély déli részét, a Marostól délre eső területet. „De ki lehetett Gyula, azaz a gyula, aki a hadjáratot vezette? Hogy őt nevén nevezhessük, legalább három feltételnek kell megfelelnie: 1. köze kellett legyen a harka és a gyula méltóságához, de személyneve sem Harka (vagy Horka), sem Gyula nem lehetett; 2. helynévi nyomot kellett hagynia Erdélyben; 3. hiteles, lehetőleg egykorú forrásban kell a 10. század elején előfordulnia. E három feltételnek egyetlen személy felel meg, az a Bogát fejedelem (Bugát rex), aki Liudprand Antapodisisábm, 921-ben Berengár itáliai királyt »Dursac rex« kíséretében magyar sereggel segíti meg egy összeesküvő csoport ellen". E Bogát harkát Makkai megtette Tétény harka (majd gyula) fiának, aki legkésőbb 921 után jutott a gyula tiszt birtokába, mivel a harka méltóságát Bulcsú apja, Kál vette át. Az első erdélyi gyula tehát így Bogát volt, aki nyugatról költözött 921-932 között Erdélybe. Mint gyula biztosította a magyar törzsek sóval való ellátását, s az észak-erdélyi nemzetségek felett „mintegy törzsfőként vette át a vezetést". A dél-erdélyi bolgár uralom 932. évi megdöntését követően foglalta el Bogát utóda, Zombor gyula a Maros—Tisza—Duna szögét, ahol Bogátnak nincs helynévi nyoma, viszont van Zombornak. Apulum romjain Bogát gyula vagy esetleg utóda felépítette a róla nevezett Gyulafehérvárat. Konstantin császár a Maros—Tisza-Duna szögéről 948 táján kétségtelenül bizonyítja, hogy a magyarok uralma alatt állott. Kiterjedt a gyulák hatalma egészen a későbbi Valkó és Szerém megyéig. A Konstantinápolyban megkeresztelkedett Zombor gyula magával hozott görög püspöke Szávaszentdemeteren székelt. Az Árpádok és a gyulák között többszörös családi kapcsolat létesült. Mivel egy Küküllő menti falu máig Fájsz nevét viseli, ezt Fájsz magyar nagyfejedelem „Bogát gyula (egyik? ) lányának kezével, s bizonyára egy közel eső sóbányával együtt" kapta. Taksony is a „már Fájsz által járt utat választotta, fiának és kiszemelt utódjának, Gézának feleségül kérte Zombor gyula (akkor még valószínűleg kiskorú) lányát, Saroltot", bár az eltérő politikai orientáció miatt ekkor már „túlságosan feszült volt a viszony" Taksony és a gyula között. Ez 1000 után fegyveres összecsapásba torkollott. Ezt azonban megelőzte az öt észak-erdélyi ősfoglaló nemzetség önkéntes meghódolása István király előtt. Ezek felett nemzetség-, illetve törzsfőként Doboka állt, aki „Sarolt nővérének, Karóidnak, azaz Szent István nagynénjének féije volt. . ., tehát mind az Árpád-ivadékokkal, mint a gyulákkal rokonságban volt". Miután elismerte Szent István uralmát, az öt nemzetség megőrizhette birtokai harmadát, viszont „a gyulák országa a Marostól délre eső területre szorult vissza". Itt érte 1003-ban az ekkori gyulát, Prokujt István támadása és veresége.25 E rövid és a dolog természete szerint kivonatos áttekintés a magyar történetírás legfrissebb, 80-as évekbeli állásfoglalásáról a korai Erdélyt illetően (azaz Györffy György és Makkai László véleményének ismertetése) mindenkit meggyőzhet: invenciózus, sok szempontra gondosan ügyelő képet alakítottak ki e szerzők Erdély 10. századi történetéről. Mégis azt kell mondanunk: szerfelett törékeny, rendkívül ingatag az az elméleti-2 5 Makkai László: ET, 267- 284.
