Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
186 KUBINYI ANDRÁS kezdte, akkor itt sem lehetünk egészen biztosak, hogy a király elsősorban a katonát kereste a tanácsban Kinizsi személyében. Lényegében ezek is kaptak leginkább adományokat a királytól. Kaptak ugyan katonák is, mint Ongor, vagy Szokoli,18 5 de ők nem mutathatók ki a tanácsban.18 6 A király, úgy látszik, valóban tanácsot várt el híveitől, és ezért is választotta szét a délvidék új katonabáróit a tanácsba is bekerülő homo novusoktól. A királyi cubiculariusokból, vagy kincstartókból lett Jagelló-kori homo novusokra ugyanez áll.18 7 A királynak tehát nem csupán azért volt szüksége tanácsára, hogy tanácsosai egyetértése esetén azok magánhatalmára is támaszkodva vigye keresztül akaratát, hanem azért is, mert egyrészt valóban igényelte a tanácsukat, másrészt ezt megkövetelte a szokás is.18 8 Mátyás maga járt így egy alkalommal. A pécsi káptalan panaszt emelt a baranyai nemesség ellen, mire a felháborodott király maga akart egyedül ítélkezni az ügyben. A bárók és az (ítélő)mesterek ez ellen az ország szokásjogával érveltek.18 9 Ez 1477-ben, amikor Mátyás hatalma már megszilárdult, történt, de még ő sem ítélkezhetett egyedül. Természetesen a kérdés ellenkező oldalról is igennel válaszolható meg: a báróknak is szükségük volt királyukra. Magas, jelentős anyagi haszonnal járó állásokat, az állami jövedelmekből legális (és illegális) módon részesedési lehetőségeket, birtokaik növelését a királytól szerezhették. Gondolom, erre a Szapolyai család tüneményes felemelkedése a pénzügyi tisztviselő Imre deáktól I. János magyar királyig a legjobb példa. A király biztosította végül a feudális osztályrendet is mind a külső, mind a belső veszélyek ellen.19 0 A király és a bárók között tehát egyáltalán nem beszélhetünk antagonisztikus ellentétekről, a két_erő gyakran egymásra volt utalva, igaz, ha ar ra képes volt, szívesen nyiibálía_a_másik hatalmát, de megszüntetni nem akar ta. Természetesen egy erőskezű uralkodó helyett inkább gyengébbet akartak, amit Mátyás halála után nyíltan hangoztattak is.19 1 Ez ugyan egyáltalán nem jelenti azt, hogy a bárók egyöntetűen szembekerültek volna a nagy király politikájával, amit igazolni is lehet. Szerencsénkre rendelkezésünkre áll a Corvin János pártján maradt urak listája a cseh főurak 1490. augusztus 28-i menlevele alapján,19 2 ezt egybevetve a „tágabb tanács" 1490 júniusi két 185 Engel, A magyar nagybirtok i.m. II. rész, 310. 32. j., 311. 1 '6 Szokoli azonban referens a kancellária felé, ld. alább, 219. j. így feltételezhető tanácstagsága is. Mátyás utolsó szűkebb tanácsa rekonstruálható a milánói herceg 1490. IV. 20-i leveleiből. (Magyar diplomáciai emlékek i.m. IV. k. 177-178.): Nagylucsei Orbán kincstartó, Bakócz Tamás titkár, Filipec János, Kinizsi Pál, Szapolyai István, Bátori István, Geréb Mátyás és Péter, Ráskai Balázs várnagy. A köznemes Ráskai kivételével azok, akik az utolsó szűkebb tanácslistákon szerepelnek. (M. 29, Int. 1-2.) Egyik sem csak katona! 1 '7 A Jagelló-korban viszont a délvidéki katonák is olykor megjelennek a tanácsban. "*Az uralkodónak alattvalói consilium et auxilium-mal, tanáccsal és segéllyel tartoztak. Otto Brunner, Land und Herrschaft, Brünn-München-Wien 19422, 480-492. "'„dominus rex fuit turbatus super tanta scripta, solus sedit pro tribunale et volebat adiudicare, sed barones et magistri consuetudinem regni sui alegarunt (!)". Df. 260497. ""Természetesen ezt nem szabad túlbecsülni, még Elekes, Rendiség i.m. 115. 39. j. is óv az osztályharc közvetlen hatásának feltételezésétől. 1 " Vö. pl. a Szerémitől lejegyzett hagyományt: Szerémi György, Emlékirata Magyarország romlásáról 1484-1543, közli Wenzel Gusztáv, Pest 1857, 31. "2 Dl. 37671. Ld. a Függeléket is.
