Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
BÁRÓK A KIRÁLYI TANÁCSBAN MÁTYÁS ÉS II. ULÁSZLÓ IDEJÉBEN 185 egyforintos adót, megint a főpapok és bárók tanácsára. Most az adó beszedésének biztosítását azzal kívánta a király elérni, hogy tekintélyesebb nemeseknek írt, hassanak oda, hogy megyéjükben megfizessék az adót. Itt már halványan utal a választási feltételekre: a főpapok és bárók „ea lege et conditione" (azzal a törvénnyel és feltétellel) ajánlották meg az adót, hogy többé nem vetik majd ki.181 Az is előfordult, hogy az országgyűlésen elfogadott adószedési rendelkezést a nemesség szétoszlása után az uralkodó a királyi tanáccsal módosíttatta.18 2 Példáinkat tovább sorolhatnánk. Az eredmény az, hogy mind Mátyás, mind II. Ulászló fel tudta használni a főpapokat és főurakat arra, hogy az országgyűlés megkerülésével, sőt annak ellenére neki megfelelő döntéseket hozzon. Nagyon leegyszerűsítve a kérdést: a feudális államokban, ahol a hatalom elsősorban a földbirtokon nyugodott, a földbirtokosok többsége akarata és hozzájárulása ellenére nehezen lehetett egy döntést végrehajtatni. Ha a király a nagybirtokosok zömének hozzájárulását elnyerte, valószínű, hogy akaratát keresztül is tudta vinni, egy részük ellenállása esetén a köznemességre támaszkodhatott. Ügyes (és elegendő saját hatalommal is rendelkező) uralkodó, mint Mátyás, hol az országgyűléssel tudta akaratát az ellenálló urakra rávinni, hol az urakkal ki tudta kerülni a nemesség összehívását. A királyi tanács — és az itt helyet foglaló főpapok és főurak — tehát szükség esetén komoly támaszt is jelenthettek, és jelentettek is az uralkodónak. Ehhez azonban arra is szükség volt, hogy a tanácsban ülő urak egyetértsenek, és valóban legyenek olyan hatalmasak, hogy támaszt nyújthassanak a királynak. Mátyás ezért hozta be nagyszámú új bárójából néhány kivétellel azokat a kreatúráit a tanácsba, akiket birtokokkal is ellátott. Hatalmának uralkodása első felében még gyengébbnek kellett lennie: ezt igazolja a tanácstagok gyakori cseréi mellett a szűkebb tanács magasabb átlagos létszáma is, még a kevésbé jelentős ügyekhez is több úr hozzájárulását igényelte. Itt még egy kérdés kapcsolódik fejtegetésemhez. Miért tett Mátyás különbséget a jelek szerint az általa kiemelt bárók között, és ennek mi volt az indoka. Természetesen szubjektív indokok is lehettek, de ezeket egyelőre úgysem tudnánk megtalálni. Angliában az arisztokráciába kerülés útja a királyi szolgálaton keresztülvezetett, éspedig elsősorban a tanácsadási, kormányzati, diplomáciai szolgálaton és csak másodsorban a katonain át. A „csak katona" ritkán csinált karriert.18 3 Ha Mátyásnak azokat a teljesen „homo novus" báróit nézzük, akik nem voltak korábban nagybirtokosok, és a király szűkebb tanácsában többször szerepeltek, akkor le kell számítanunk először a király unokatestvéreit, Pongrác Jánost és a Geréb fivéreket, akiket az uralkodó rokonsága emelt a bárók közé (bár a kiváló katona Geréb Péter a Jagelló-korban adminisztratív tehetségnek is bizonyult), akkor kiderül, hogy Ernuszt János, Szapolyai Imre és Tuz János kincstartóként, hivatalnokként kezdték pályájukat, Bodó Gáspár sem volt katona. Kinizsi Pál látszana katonának, de ha figyelembe vesszük, hogy pályáját 1467-ben máramarosi ispánként (amivel össze volt kötve a sókamaraispánság), tehát pénzügyi tisztviselőként18 4 ""Dl. 82036. 1!k2 1503: Bártfa város lt. 3707. sz. 1 *3 McFarlane i.m. 342. - Lander i.m. 15. 1,4 Teleki, Hunyadiak kora i.m. XI. k. 293. Vö. még Dl. 90150. Még 1472-ben is máramarosi sókamaraispán. Ld. még alább, 222. j. is.
