Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
184 KUBINYI ANDRÁS kiterjesztésének a főpapok oldaláról való ellenállásra is rámutatott.17 5 A királyi trón megszerzése esetén azonban a báró már maga a király, a közhatalom letéteményese, aki érdekelt ennek kiszélesítésében. A másik veszély, a királyi hatalomnak a bárók általi gyengítése viszont kétségkívül fennállt, és ezt csak növelte a királyi birtokok, beleértve a királyi városok végleges elidegenítése. Az utolsó nagy városelidegenítési hullám épp Mátyás uralkodása első felére esett, utána sem Mátyás, sem utódai nem adományoztak el örökjogon városokat, legfeljebb zálogosítottak.17 6 Az elidegeníthetetlen királyi városokat és uradalmakat végül is az 1514-es országgyűlés foglalta írásba, mégpedig nem a rendi tervezet, hanem a szentesített dekrétum. Ez azután jogilag végleg megakadályozta az elidegenítést.17 7 Azt hiszem, azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a bárók saját önző, nemegyszer anyagi érdekeikből is, korlátozták a királyi hatalmat, ami különösen veszélyes helyzetben, így a török támadásakor, az ország számára is veszélyes következményekkel járhatott. Ennyiben tehát vitán felül egyet kell értenünk történetírásunk közismert tételeivel, azzal is, hogy Mátyás megkísérelt ezen (a köznemességgel szövetségben) úrrá lenni, azzal is, hogy a Jagellóknál a hatalmon levő bárók szerepe nem mondható - enyhén szólva — mindenben pozitívnak.17 8 Azt jelentené-e ez, hogy mégiscsak igaz a fenti fordított szillogizmus, és végül is vissza kell térnünk a báró-nagybirtokosok és a királyi hatalom antagonisztikus ellentmondásának tételéhez? Úgy vélem, ezt más oldalról is meg kell vizsgálni, mielőtt végleges választ kísérlek adni. Forrásaink ugyanis nemegyszer azt is mutatják, hogy a király akaratát épp a prelátusokra és bárókra támaszkodva hajtja végre. Ide tartozik elsősorban az országgyűlések előkészítésében játszott szerepük; kötelezettségvállalásuk, hogy a király nem vet ki több adót (ezekre ld. az I. Függelékben felsorolt tanácsüléseket); de az országgyűlés határozatainak meghozatalában, beleértve az adó megszavazását is, az övék volt a főszerepe. Mátyás különben nemegyszer országgyűlés nélkül, csak főpapjai és bárói tanácsára, azaz a tágabb királyi tanácsra hivatkozva vetett ki adót, sőt módosított országgyűlési határozatokat.1 7 9 Az már kevésbé meglepő, hogy hasonlót II. Ulászló idejében is látunk. Csak egy-két példa. 1491 elején a lengyel hadjáratkor a király a főpapok és főurak tanácsára vet ki adót és állapítja meg az adószedés módját. Úgy látszik, hogy ezt a hadjárat során útbaejtett megyékkel utólag el is fogadtatta.18 0 Arra nem utal, hogy választási feltételeiben megfogadta, hogy nem szed többé rendkívüli adót. Fél évvel később - az osztrák háború még tartott - újra kiveti (ez évben tehát másodszor!) az 17S Fügedi, Uram, királyom. . .i.m. 214. 17 6 Kubinyi András, A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez, Tanulmányok Budapest múltjából 21 (1979) 13. 177 Monumenta rusticorum i.m. 255-256. 17 ®A Mátyás-kor értékelésére ld. a fenn, a 155-162. j.-ben idézett irodalmat és újabban: Kisfaludy Katalin, Matthias rex, Bp. 1983. - Isabellaa Ackerl, König Mathias Corvinus. Ein Ungar der in Wien regierte, Wien 1985, 50-55. - A Jagelló-korra: Ferdinandy Mihály, Magyarország romlása (1490-1526), Roma 1979. - Kulcsár Péter, A Jagelló-kor, Bp. 1981. - Kubinyi András, A Jagelló-kor, Fejezetek a régebbi magyar történelembó'l, szerk. Makk Ferenc, II. k. Bp. 1985, 103-131. 17 ' Teke Zsuzsa, A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában, TSz 29 (1986) 197-217. Számtalan adattal. "°D1. 59802.
