Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
BÁRÓK A KIRÁLYI TANÁCSBAN MÁTYÁS ÉS II. ULÁSZLÓ IDEJÉBEN 181 eltávolodó eredményeket kapunk. Az alaptételt ugyanis meg is fordíthatjuk. (Az Engel-féle szillogizmus 1. pontját most figyelmen kívül hagyhatjuk.) 1. Ha a király igyekszik báróit háttérbe szorítani; Ha Mátyás bárói is szemben álltak királyukkal; 2. Akkor áll a tétel, hogy a nagybirtokos-bárók mindig és eredendően szemben állnak a hatalommal. Ezt a fordított levezetést valóban igazolni látszik Mátyás ismertetett politikája, de ugyanúgy hozhatnánk ellenkező példákat, amikor a király a báróit igyekszik előtérbe hozni, amikor a bárók a király mellett állnak, és így a 2. tétel igaza kétségessé válik.15 4 Összefoglalva: logikailag sem az uralkodó és a nagybirtokos-bárói réteg antagonisztikus ellentétének, sem pedig szoros szövetségének tétele nem igazolható, hanem a kettő között valami dialektikus kölcsönhatásnak kellett lennie. Mindezt azonban meg kell néhány adattal világítani. Bár sem tanulmányom célja, sem terjedelme nem teszi lehetővé, hogy a Mátyás-kori centralizációról, vagy centralizációs kísérletről,15 5 illetve ezek esetleges nemlétéről beszéljek, a kérdést röviden említenem kell. Úgy tűnik, hogy szakirodalmunk elsősorban az állam egységének megbontását féltette a főuraktól. Mályusz pl. feltételezi, hogy főuraink hajlottak volna arra, hogy uradalmaikat önálló államokká fejlesszék ki, és ebben — többek közt — épp Mátyás politikája akadályozta meg őket.15 6 Mátyás első perctől kezdve függetleníteni akarta magát a főuraktól, és velük szemben a köznemességet akarta megerősíteni, hogy támaszkodhasson rá,15 7 de csak akkor tudott volna győzni, ha megsemmisíti a nagybirtokot.15 8 A kérdést valóban Mályusz világította meg a leggazdagabb forrásanyaggal, a legnagyobb erudícióval. A későbbi kutatás ezeket színezte, bővítette. Elekes a „szétdaraboltság nagyúri-tartományúri képviselői"-ről ír, valamint összekapcsolja a széttagoltságot és a bárói kormányzatot.15 9 Fügedi is arról beszél, hogy Mátyás centralisztikus monarchiát akart létrehozni, de az arisztokrácia tagjai alkalmatlanok voltak a centralizáció megteremtésére, így a reformok nem érintették a kormányzatban részt vevő bárók eddigi hatáskörét — ezt fenti elemzésem is alátámasztja —, de nagy számmal léptek fel a régi méltóságokban új családok. (Ezt viszont csak megkötésekkel lehet elfogadni.)16 0 Utoljára viszont már a következőket írja az arisztokráciáról (igaz, hogy a Mátyás utáni helyzetben, de mintegy azt illusztrálandó, hogy hová vezetett Mátyás kudarca): „A mágnások nem elégedtek meg hatalmukkal. Mohóságuk nem ismert határokat, jobbágyaikat még inkább ki akarták használni."1 6 1 Sokkal óvatosabban fogja meg a kérdést Bak János: szerinte a király csak úgy tudta hatalmát megtartani, ha 15 4 Néhány példát ld. később. 155 A fogalmat történetírásunkban Molnár i.m. 316-339. terjesztette el, majd Elekes Lajos számos művében népszerűsítette. Vö. pl. Uő, Rendiség és központosítás a feudális államokban, Bp. 1962. 1 S6 Mályuszz, A magyar társadalom i.m. 337-350. ' 5 7 Uo. 364. 1 S8 Uo. 382. 15 9 Elekes, A középkori magyar állam i.m. 213, 230. 16 0 Fügedi, A 15. századi i.m. 55. 1 61 Erik Fügedi, Das Königreich Ungarn (1458-1541), Schallaburg'82.Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn, Wien 1982, 29. Megjegyzem, hogy a nagybirtokos inkább adhatott könnyítéseket jobbágyainak, mint a köznemes. Vö. Kubinyi András, Az alföldi megyék jobbágyportaszáma a középkor végén, Falvak, mezővárosok az Alföldön, szerk. Nóvák László és Selmeczi László, Nagykőrös 1986, 286-392.
