Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
180 KUBINYI ANDRÁS országgyűlésre) való személyes meghívást a földbirtok nagysága minősítette.14 s Még VII. Károly és XI. Lajos francia királyok tanácsaiban is ott ültek a nagybirtokosok, és az ő szavuk döntőbb volt.14 6 Nem lehetett az arisztokráciát kizárni, amennyiben készek voltak lojális tanácsadásra.14 7 A hatalmas urak távolléte a tanácshói gyengíthette a döntések hatékonyságát."4 8 A nemesség tudta, hogy akinek a kezében van a tanács, azé a hatalom.14 9 Végül — és ez lényeges— a király és az arisztokrácia közti időnkénti feszültségek ellenére a normális viszony köztük az együttműködés volt.15 0 Hasonló megjegyzéseket még szép számmal idézhetnék^ de úgy vélem, hogy ezek is tökéletesen megmagyarázzák azt, hogy miért volt a tanács a bárók gyülekezete (is), és ez milyen haszonnal járt az uralkodó számára Európa más országaiban. Nos, a magyarországi helyzet értékelésénél szembekerülünk a magyar történetírás egy meggyökeresedett tantételével, amit — kissé sarkítva — Zsigmond korára Engel Pál a következő szavakkal foglalt össze: „1. A bárók nagybirtokosok; 2. A nagybirtokosok mindig és eredendően szemben állnak a központi hatalommal; 3. Tehát Zsigmond bárói is szemben álltak királyukkal".151 A szövegben nyugodtan behelyettesíthetjük Zsigmondot Mátyással, és megkapjuk a Mátyás-kor szokásos értékelését, amit talán egy 4. ponttal is kiegészíthetünk: 4. Tehát a király igyekezett báróit háttérbe szorítani.15 2 Függetlenül attól, hogy a bárók körének felületes azonosítása a „nagybirtokosok" körével15 3 nem áll, fenti fejtegetésem világosan mutatta, hogy a tanácsban elsősorban a nagybirtokos bárók játszottak szerepet, tehát ezzel a megkötéssel mégis elfogadható az Engelnél idézett szillogizmus első tétele. Nyomban hozzáteszem, hogy Mátyás bárókinevezési, tanáccsal szembeni és — legalább uralkodása végén - birtokadományozási fent ismertetett politikája alátámasztani látszik történetírásunk hagyományos tanításának lényegét. Azt hiszem azonban, hogy a tételek sarkításával ugyan bizonyára sikerül egyes homályban maradt részleteket jobban megvilágítani, mégis a történeti valóságtól kissé 14 5 „The possession of a certain amount of landed wealth - though that amount was never defined - remained. . .a necessary qualification for a personal writ of summons from the king. Without it no man, however illustrious his ancestry, would long continue to receive one." К В e McFarlane, The English Nobility in the later Middle Ages, XII Congrès International des Sciences Historiques, Rapports, I. Horn-Wien 1965, 338. 146 „A host of bureaucrats and lawyers had less influence upon major decisions than a few landed magnates whose aid the king needed." J. Russel Major, Representative Institutions in Renaissance France 1421-1559, Madison 1960, 11. 14 7 „It was quite inpracticable to exclude membres of the nobility if they were prepared to give loyal service." Lander i.m. 219. 148„. . .the efficacy of royal counsel could be seriously diminished if the great men were not present." Rosenthal i.m. 49. ""„C'est dire que celui qui est maître du Conseil domine l'État. La noblesse le sait bien." Ferdinand Lot-Robert Fawtier, Histoire des Institutions françaises au Moyen Age, II. k. Paris 1958, 80. ""„Politically, in spite of the dramatic confrontations between the king and the nobility which burst out from time to time, their normal attitude towards each other was that of cooperation." Lander i.m. 16. A „nobility" Angliában az arisztokrácia. 151 Engel, Zsigmond bárói i.m. 118. 15 2 Idézhetnénk az egész Mátyás-irodalmat, vö. 123. j. és 155-162. j. 15 3 Engel, Zsigmond bárói i.m. 119.
