Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
BÁRÓK A KIRÁLYI TANÁCSBAN MÁTYÁS ÉS II. ULÁSZLÓ IDEJÉBEN 179 nádori, országbírói és tárnokmesteri méltóságokat (két kivétellel, amikor Mátyás alatt Bodó Gergely és Pakosi László volt rövid ideig tárnokmester) nagybirtokosok töltötték be. A II. Ulászló alatt a tanácsnak a nádor utáni talán legfontosabb tisztségévé140 való ajtónállómester-udvarmesteri kettős méltóság viszont 1501-től, Pogány Péter kinevezésétől kezdve 1526-ig köznemesi szintről kiemelkedő bárók hitbizománya lesz. Érdekes viszont a Fügedi által kormányzatinak nevezett bárói csoportnak a szerepe. Középkori arisztokráciánk kiváló kutatója jól látta, hogy itt Mátyás nem annyira régi bárókat, hanem saját köznemesi eredetű híveit foglalkoztatta.14 1 Valóban, a bánságokban (és az általa nem tárgyalt temesi és székelyispánságnál) a tisztség betöltője többségben nem régi báró. Az arányokban persze eltérnek nézeteink egymástól, hiszen én a horvát, Szörényi és jajcai bánokat, ő a határispánságokat nem tárgyalta. Feltűnő azonban, hogy ezek a katonabárók alig szerepelnek a tanácsban, a szintén „kormányzati" méltóságnak számító vajda, aki döntő többségben arisztokrata születésű, viszont a tanács egyik oszlopa. A vajda és a bán útja tehát elvált egymástól. Végeredményben úgy látszik, hogy főként Mátyás uralkodása első felében, de kisebb mértékben haláláig a báróság nem nyújtott minden esetben tanácstagi jogkört viselőjének. A király nagy számban cserélgette báróit, kisebb mértékben tanácsosait, új emberei között is tett megkülönböztetést, általában azokat jutalmazta birtokadományokkal, akiket a tanács munkájába is bevont, és akiket hosszabb ideig foglalkoztatott. Szinte különvált a régi arisztokrácia által uralt királyi tanács (és a tanácstagsággal járó fontosabb méltóságok), és a határvidéki katonai funkciókat ellátó „kormányzati" méltóságok köre. Talán nem véletlen, hogy Mátyás épp a nádorságot és tárnokmesterséget nem töltötte be olykor uralkodása végén, illetve e tisztségek ellátását püspök-kincstartójára bízta.14 2 Az sem érdektelen, hogy uralkodása végén alig adott nagyobb adománybirtokot, és akkori legfontosabb köznemesi híveire fontos igazgatási feladatokat bízott ugyan, de bárói méltósággal nem jutalmazta őket.14 3 II. Ulászló alatt, főként 1500 után, viszont a királyi udvar köznemesi munkatársainak felértékelődése mutatkozik meg az 1500:21.t.c.-vel, illetőleg az udvarmester kiugrásával. A bárói méltóság felé a királyi aula felől vezetett az út.14 4 A tanács összetétele és hatalma tehát a korszakon belül lényegében nem változott, így kettős lehetőséggel számolhatunk. A király nem tudta a bárói tanácsot megszüntetni, vagy pedig nem is akarta. Egyik lehetőség sem zárja ki azonban azt, hogy a király vagy a tanács összetételének átalakításával, vagy pedig a tanács jogkörének megnyirbálásával esetleg nem kívánt volna módosítani a helyzeten. A továbbiakban ezért ezeket a kérdéseket kell alaposabb vizsgálat alá vetni. Kiindulópontunk nyilvánvalóan az, hogy a tanács bárói rétege a magyar világi nagybirtok exponense volt és maradt végig. Ez így volt máshol is. A tanácsba (vagy az 14 °Ö volt a tanács elnöke: 1495:25.t.c. Corpus Juris i.m. 576. 14 'Fügedi, A 15. századi i.m. 55-64. 1,2 Kubinyi András, A kincstári személyzet a XV. század második felében, Tanulmányok Budapest múltjából 12 (1957) 31. ,43 Kubinyi, A megyésispánságok i.m. 169-180. 144 Kubinyi, A királyi tanács köznemesi ülnökei i.m. 265-268.
