Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
BÁRÓK A KIRÁLYI TANÁCSBAN MÁTYÁS ÉS II. ULÁSZLÓ IDEJÉBEN 175 az 1498:22.t.c.-ben becikkelyezett családok tagjai közé. Hozzájuk számítva — akár a szűkebb tanácsnál — az addigra meghalt Egervárit és Kinizsit, valamint Brandenburgi őrgrófot: 60 személyt, 70,6%^ot kapunk. Itt is a többi vagy hivatalban levő, vagy bárói őssel rendelkező mágnás, továbbá a már említett Erdődy Péter. 3. A király, a bárók és a kormányzat A tanácstaglisták elemzése a következő, egyes pontokon talán meglepő eredményekhez vezetett. Az elvileg egységes („teljes tanács") helyett a napi munkát végző „részleges" vagy „szűkebb tanács" összetétele lényegében nem változott az Anjou-kor óta. Bárói tagjai továbbra is a hivatalban levő országos méltóságokból, néhány volt hivatalviselőből, és csak elvétve, egy-két addig bárói tisztséget még nem viselt férfiből kerültek ki. A döntő tehát, ami a tanácsban való részvételhez „képesítést" nyújtott , az országos bá rói méltóság betöltése volt. A királyok bárókinevezési politikája döntötte el tehát, hogy kikkel tognak naponta együttműködni az ország ügyeinek intézésében. Pontosabb ügyek megtárgyalására azonban szükség volt a „teljes tanács" összehívására is, ahol a bárói tanácstagok rétege egy kicsit kiszélesült. Rendszeresen találunk olyan személyeket is, akik ugyan maguk nem voltak bárók, de túlnyomó többségben báróviselt családokból származtak. Arányuk azonban ritkán és csak kevéssel haladta meg az egyharmadot. Ők a „természetes" vagy „név szerinti" bárók, a mágnások, az „úrfiak" — magyarán az arisztokrata családok tagjai. Eddig ez nem is igényel részletesebb magyarázatot, lényegesebb azonban az, hogy a bárói tisztségek alapján betöltött tanácstagi helyek többségére ezen arisztokrata családok sarjait nevezte ki mindkét király. A régi, 1458 előtti arisztokrácia megőrizte hatalmát Mátyás alatt is, ami első pillanatra ellentmond eddigi ismereteinknek, hiszen úgy tudtuk, hogy Mátyás új arisztokráciát hozott létre, kicserélte a nagy családokat,12 3 most viszont azt látjuk, hogy mindkét tanácsban a túlsúly a régi arisztokrácia kezében maradt, az ő tagjaik viselték leghosszabb ideig tanácstagi helyeiket, és ha uralkodása második felében kétségtelenül megnő az „új arisztokrácia" befolyása, az arány még mindig három ötöd — két ötöd arányban a régi családok vezetőszerepét mutatja akkor, amikor a Mátyás előtti vezetőrétegnek számos családja épp az ő uralkodása idején hal ki,12 4 ami esetleg hozzájárulhatott az új garnitúra erősebb térnyeréséhez. A Mátyás-kori „új arisztokrácia" befolyása viszont II. Ulászló alatt csökkent. A szűkebb tanács fele a régi, egyharmada az Ulászló idején felkerült családokhoz tartozott. 1 2 3 Ld. erre pl. Hóman Bálint és Szekfü Gyula, Magyar történet, II. k.2 , Bp. 1936, 531-533. -Mályusz, A magyar társadalom i.m. 382. - Elekes Lajos, A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig, Bp. 1964, 271-272. - Fügedi, Uram, királyom. . .i.m. 187-192. -Valamivel árnyaltabban fogalmaz Molnár Erik, A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig, Bp. 1949, 324., aki utalt arra, hogy a bárók nem szorultak ki minden főtisztségbó'l, de osztozniuk kellett a középnemesekkel. 12 4 Szécsényi (1460), Töttös (1468), Vámosi Bebek (1469), Cudar (1470), Kórógyi (1472), Csupor (bárói ág, 1474), Maróti (1476), Garai (1481), Marcali (1487). Vö. Engel, A. magyar világi nagybirtok i.m. II. rész, 311.
