Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
176 KUBINYI ANDRÁS A teljes tanácsot tekintve még élesebben látszik ez: a régi arisztokraták közel kétharmadot töltöttek be a tanácstagságokból. Az is beigazolódott végül, hogy a tanácsok Schillertől feltételezett „alkalomszerű", „véletlen" összejöveteleiről nemigen beszélhetünk, a tanács bárói helyei betöltéséhez a szűkebb testület esetén a bárói méltóság (esetleg régebben) betöltése, a tágabb testületnél pedig — királyi meghívás mellett — a mágnási réteghez való tartozás volt szükséges, mindez pedig — különösen az „úrfi"-aknál —, a család nagybirtokosi jellegével is összefüggött. A volt bárók és a bárófiak (úrfik) általában csak akkor maradtak a tanácsban, ha vagyonosak voltak, vagyonosak pedig könyebben jutottak bárósághoz. Figyelembe véve ezeket az eredményeket, vissza kell térnem történetírásunk imént idézett communis opiniojához, a bárói családok Mátyás-kori kicserélődéséhez, az új Hunyadi-arisztokrácia jelentőségéhez. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy kiváló tudósok a valósággal össze nem egyeztethető téziseket hirdetnek, mégpedig úgyszólván kivétel nélkül. Nem beszélhetünk tehát egyes kutatók véletlen tévedéseiről, hiszen egymástól függetlenül is hasonló eredményekhez jutottak. Sőt, Fügedi Erik elkészítette a Mátyás-kor archontológiáját, ami ugyan mint minden hasonló úttörő munka nem hibátlan, de annyi hibát mégsem követett el, hogy eredményei komolyabban módosulnának. Ez a kiváló tudósunk pedig erre a gyűjtésre támaszkodva állította fel elméletét.125 Ennek ellenére a választ csak a bárói méltóságok listáiból levezetve lehet megadni. Bizonyos mértékben a Fügedi-féle és az általam alább közlendő adatok szükségképp eltérnek, hiszen nem minden esetben számítottuk ugyanazt a méltóságot a bárók közé. A magam szempontjait alább, a Függelékekben adom meg,12 6 és lényegében ugyanazokat a méltóságokat veszem figyelembe, mint elvileg maga Fügedi.12 7 Az általa említett méltóságok közül csak a korszakunkban már bárónak nem számító horvát (amennyiben egyben nem szlavón is) és Szörényi bánokat, valamint a teljesen indokolatlanul felvett boszniai—jajcai bánokat nem vettem figyelembe.12 8 Fügedi azonban saját véleménye ellenére nem tárgyalta sem a temesi és pozsonyi ispánokat, sem a királynéi méltóságokat, sem a királyi kincstartót, továbbá a Jagelló-korban megjelenő kamarásmestert sem értékelte. Én mindezeket (a Függelékekben jelzett kivételekkel), valamint a rác despotát is figyelembe vettem, továbbá a székely ispánt, ha nem volt azonos az erdélyi vajdával. Ezeket a szempontokat alkalmazva Mátyás alatt 79 személy viselt bárói méltóságot. Közülük 43 (54,4%) származik a régi báróktól,1 2 9 36 (45,6%) Mátyás kreatúrája.13 0 125 Fügedi, A 15. századi i.m. 105-124. A listák feldolgozása uo. 37 — 76. 126 Ld. fenn, 13-17. j.-it is. 12 ''Fügedi, A 15. századi i.m. 2. 12 " A szörényi bán báróságát már Fügedi, A 15. századi i.m. 65. is a 16. század elejére kétségbe vonta, de már Mátyás alatt sem volt az. 129 A részletes adatok valamely Függelékben megtalálhatók. A személyek: Bánfi Miklós, Bátori András, István és László, Brankovic György és Vuk, Buzlai László, Csupor Miklós. Cudar Simon, Dezsó'fi László, Drágfi Bertalan, Garai László, Hédervári Imre és Miklós, Kanizsai László és Miklós, Losonci István, Marcali László, Maróti Mátyus, Nagyvölgyi László, Ország László és Mihály, Pálóci Imre és László, Perényi János és István, Nyalábvári Percnyi János, Pető Miklós, Rozgonyi János, László, Osvát, Rajnald, Sebestyén, Szécsi Miklós, Szentgyörgyi János és Zsigmond, Turóci Benedek és György, Újlaki Lőrinc és Miklós, Várdai Aladár, Vitovec János és Vilmos. 130 Baumkircher András, Bodó Gáspár és Gergely, Daróci János, Dezső Miklós, Dóci Péter, Dombai Miklós és Pál, Egervári László, Ellerbach Bertold, a két Ernuszt János, Farkas Tamás, Felföldi
