Századok – 1988

Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III

BÁRÓK A KIRÁLYI TANÁCSBAN MÁTYÁS ÉS II. ULÁSZLÓ IDEJÉBEN 167 homo novusok) közül kit bocsásson be az uralkodó tanácsába. Megint csak különbségeket lehet korszakonként kimutatni. Ha azt nézzük, hogy egy ismert tanácstag hány ülésen vett részt, eltérés van Mátyás és Ulászló közt. Az előbbi uralkodása alatt az átlag 2,7, az utóbbinál 3,2. Az átlag oka egészen konkrétan mutatkozik meg, ha egyedenként vizsgáljuk a tanácstagokat. Mátyás idején tíznél többször hárman találhatók a tanácsban összesen 34 alkalommal. (25,2%, ezek: Ország Mihály, Szapolyai Imre és Bátori István voltak). 5—9 között ugyancsak három személy található 17 alkalommal. (12,6%, ezek Bodó Gáspár, Rozgonyi János, Marcali László.) 3-4 alkalommal 14 személyt találunk összesen 47-szer. (34,8%.) Kétszer heten (10,4) és egyszer 23-an (17%) mutathatók ki a tanácsban. II. Ulászló idején tíz felett mindössze Geréb Péter található, aki 12-szer ült a tanácsban. (11,9%). 5—9 között viszont hét személy mutatható ki a tanácsban 50 alkalommal. (49,5%, ezek — a legtöbbtől lefelé haladva — : Losonci László, Buzlai Mózes, Szapolyai István, Bátori István, Szentgyörgyi Péter, Drágfi Bertalan, Somi Józsa. (3-4 alkalommal összesen 14-szer négy fő (13,9%), kétszer öten (9,9%), egyszer tizenöten (14,8%) találhatók listáinkon. Mindkét király idejében a szűkebb tanacs tagjai közül kb. 3/5 az ismert tanácsüléseken csak egy-két alkalommal vett részt. Mindkét uralkodó idején található egy szűkebb mag legalább öt tanácsülési részvétellel, Mátyás idején a tanácstagi helyeknek 37,8, II. Ulászló alatt pedig 61,4%-át ez a mag foglalja el. Nos, adataink hiányosak, az azonban a legalább három alkalommal tanácstagként szereplők esetében mindkét uralkodó esetében nyilvánvaló, hogy egy-két ülés kivételével egymást követő üléseken vesznek részt, utána pedig hiányoznak, még akkor is, ha egyébként életben maradtak. Ritka az olyan eset, mint Bodó Gáspáré, aki majdnem húsz évi kihagyás után került vissza a tanácsba. A nagyobb számban tanácstagként kimutatható személyek hosszabb időszakon keresztül és több-kevesebb folyamatossággal vettek részt az uralkodó legfontosabb kormányzati testülete munkájában. Mivel adataink — bár néhány éves kihagyások vannak — mégis eléggé folyamatosak, a kevés adattal szereplő tanácstagok legfeljebb néhány évig élvezhették befolyásukat. Úgy tűnik, hogy Mátyás alatt nagyobb volt a mozgás a tanácsban, noha népesebb volt, míg II. Ulászló idején inkább beszélhetünk állandóságról. Ez pedig egybevág a fenti átlagos tanácstagság-számítással is. Rátérve a tágabb tanácsra Mátyás korában (beleértve az interregnum idejét is) 9 tágabb tanácsi ülésen összesen 74 fő fordult elő 166 alkalommal. Egy ülésen eszerint átlag 18,4 fő jelent meg. A legmagasabb létszám 1471-ben jött össze: 36 báró (M.16. lista), amikor a Vitéz-összeesküvés idején a Mátyás iránti hűséget kellett bizonyítani. A legalacsonyabb létszám 10 fő. A II. Ulászló idején tartott 12 tágabb tanácsi ülésen a mágnásokhoz számítható személyek száma 79 fő, akik összesen 213 tanácstagi helyet töltöttek be. Egy ülésre itt átlag 17,8 fő esik, ami nem sokkal tér el a Mátyás-koritól. A létszám 8 és 31 között váltakozik. A Mátyás-kori 74 mágnásnak 47,3%-a, 35 fő egyben a szűkebb tanácsban is kimutatható, II. Ulászló idején 27 fő, a tágabb tanács 79 tagjának 34,2%-a ismert a szűkebb tanácsban is. (Fordítva: a Mátyás-kori szűkebb tanácsnak 70%-a, az Ulászló-korinak 84,4%-a a tágabb tanács tagja is.) Mivel az teljesen valószínűtlen, hogyha valakit a király bebocsát a szűkebb tanácsba, az ne vegyen részt a tágabb tanács munkájában is, adataim hiányossága nyilvánvaló. Úgy látszik, hogy a II. Ulászló-kori adatok pontosabbak. Ennek ellenére az nyilvánvaló, hogy a két tanács a Jagelló-király