Századok – 1988
Tanulmányok - Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején 147/I–III
166 KUBINYI ANDRÁS egyikük, Both András csak 1506-ban, a másik, Balassa Ferenc pedig egyáltalán nem.98 A Mátyás-kori adatok szerint egy-egy tanácsülés Péterváradon (М.Ю.), ill. Zágrábban (M.24.) volt megtartva. Érthető, hogy a török ellen hadba vonuló király mellett, ill. tartománya központjában a szlavón bán részt vesz az ülésen. Egy ízben a bán Janus Pannonius volt: a pécsi püspök nem bánsága, hanem egyházi méltósága révén jelent meg. (M.14.) Az M.18. és 20. számú tanácsüléseken a bán mint királyi kincstartó vett részt, Ernuszt János ugyanis elsősorban az volt. így tehát a bán jelentéktelen tanácsi szereplése mellett különösnek tűnne a vajdai jelenlét kiemelkedése. A harmadik állandó szereplő az országbíró. 24-szer ül a tanácsban, ebből 14-szer egyben vajdaként. Valószínűleg jóval magasabb lenne az arány, ha Mátyás első országbírója, az öreg Pálóci László nem tartózkodott volna szívesebben birtokain. (Csak három szűkebb tanácsülésen vett részt.) A csak országbírói tisztet betöltő Geréb Péter viszont az idejébe eső összes szűkebb tanácsülésen megjelent. Említettem már, hogy a korszakon belül változások voltak. Ez megmutatkozott a tárnokmester esetében is. A Vitéz-összeesküvés előtt 11 ülés közül még négyen ott volt, 1472—1490-ig viszont csak egyszer van jelen 13 ülés közül (igaz, az állás többször betöltetlen), hogy а П. Ulászló-kori 23 ülés közül tízen megjelenjen. A legérdekesebb változás azonban az udvari méltóságoknál mutatható ki. A Vitéz-összeesküvésig 26-szor ült udvari méltóság a tanácsban, ami pontosan egyharmada a korszak összes ismert tanácstagi helyeinek. A négy méltóság majdnem egyforma arányban mutatható ki, lovászmesterek voltak a legtöbbször, utána az ajtónállómesterek, de az eltérések minimálisak. 1472—1490 közt már csak háromszor van jelen a lovászmester és kétszer az ajtónállómester, akik mellé még oda kell számítanunk királynéi megfelelőiket is. A Jagelló-korra már csak az ajtónálló-udvarmester és az új kamarásmester mutatható ki az udvari méltóságok közül a szűkebb tanácsban. Az előbbi vesz részt valamennyi báró közül a legtöbbször az üléseken, 16-on, azaz az ülések, 66,7%-án, míg az utóbbi ötször. Együttvéve az egész 1458-tól 1516-ig terjedő kort, az ajtónállómester 24-szer található a tanácsban. Úgy látszik tehát, hogy az udvari méltóságok puszta címmé válása^9 Mátyás alatt kezdődik, és talán ezzel magyarázható a bárónak számító lovászmester mellett egy nem bárói másik lovászmester megjelenése a Jagelló-korban. (Ld. az V. Függelékben Kolonith Miklósról mondottakat.) Valódi hatalom az ajtónállómesternek, mint udvarmesternek és a kamarásmesternek maradt.100 A „címzetes" méltóságokat viszont kihagyták a szűkebb tanácsból. (A tágabban persze megmaradtak.) A többi bárói méltóság csak ritkán volt képviselve a szűkebb tanácsban. Egyébként valószínű, hogy a nádoron, országbírón, tárnokmesteren és udvarmesteren (esetleg még a vajdán) kívül nem annyira a betöltött funkció, hanem a személy iránti királyi bizalom döntötte el, hogy az országos bárók és báróviselt egyének (és olykor ' " Vö. Margalits Ede, Horvát történelmi repertórium, II. k. Bp. 1902, 486-487. "Fügedi, Uram, királyom. . . i.m. 160. úgy látszik, hogy helyesen látja az udvari méltóságok jelentéktelenségét, de ez csak Mátyás uralkodása második felétől áll, és nem vonatkozik az udvarmesterre. ,00 A kamarásmester és udvarmester tisztének jelentőségét jól mutatja az a reformjavaslat, amelyet Szidlowiecki lengyel kancellár nyújtott be П. Lajosnak 1523-ban az osztrák követtel és Brandenburgi Györggyel közösen. Szidlowiecki i.m. 211-217. Előkészítésében a jelek szerint rajtuk kívül részt vett Szálkái kancellár, Bornemissza budai várnagy és Korlátkövi Péter főudvarmester.
