Századok – 1988
Tanulmányok - Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323) 89/I–III
AZ ORSZÁG ÚJRAEGYESÍTÉSE I. KÁROLY IDEJÉN 119 rohamosan romlott. Dózsa mint királybíró augusztusban elvett tőlük néhány birtokot azon a címen, hogy jogtalanul tartják őket elfoglalva, és a döntést utóbb Károly is megerősítette. Mindamellett 1317 október végén még híveinek tekintette őket.138 Lázadásuk — melyre egyébként nehéz magyarázatot találni — november táján tört ki, a jelek szerint csupán Ungban, ahol János testvére, László kormányzott. Ő és emberei hatalmukba kerítették a szomszéd Nagymihályiak egyik várát, Tibát (Ungvártól nyugatra), és onnan pusztították a vidéket, mire Károly Ákos Mikesét küldte ellenük. Mikes megostromolta az ungi ispánság várát, Nyevickét, lerontotta Tibát, és az év végére elfojtotta a mozgalmat. Amadé fia László szerviense, Csicseri Domokos 1318. január 13-án már Temesváron kapott kegyelmet hűtlenségéért és a Tiba várból „ez idáig" elkövetett dúlásokért.13 9 László magával rántotta a pusztulásba testvérét is. Mindketten földönfutók lettek, Boldogkőt és sárosi javaikat Druget Fülöp szállta meg, Ung megye élére pedig Mikes testvére, Elek mester került.14 0 A Borsák leverése után Károly ismét a főellenség, Csák Máté ellen fordult. Mivel a Tiszántúlon még folyt a háború, és Szlavóniába is, mint látni fogjuk, erős sereget kellett menesztenie, a Máté ellen felvonuló királyi had nem lehetett túl nagy. A bárók közül Druget Fülöp és a zólyomi Doncs mester, továbbá Tamás érsek, a veszprémi, pécsi és nyitrai püspökök részvételéről van tudomásunk. Annál biztatóbb volt viszont az osztrák támogatás, mert a Habsburgok feje, Frigyes római király személyesen jött Magyarországra serege élén. Károly határozott céllal támadott: Máté két előretolt dunai bástyáját, Visegrádot és Komáromot kívánta megszerezni.14 1 Miután az előbbi ostromára külön 138 1317. VIII. 1: F. VIII/2. 98-100, vö. Kállay 73. sz. reg.; megerősítése: Dl. 50657 = F. VIII/2. 52-3, hiányosan. 1317. X. 20: in debellatione filiorum Omodci tunc infidelium [ 1312-re] (Dl. 102891). '3 9 1318. I. 13: Dl. 31199. Ebben az Amadéfiak nincsenek megnevezve; arra, hogy Domokos az ő;emberük volt, ld. a 34. jegyzetet. Kifejezetten Amadé fiainak lázadásáról és hűtlenségéről szól Károly 1318. III. 21. oklevele (A. I. 460-1). Egy 1322-i oklevél Nyevicke (A. II. 36-9), egy 1326-i Ung (F. VIII/3. 74-76) várának elfoglalását említi, míg 1325-ben általánosságban említi a király Mikes érdemeit az Amadéfiak leverésében és „váraik" megvívásában (Z. I. 182-4). Ennek ellenére Ung „birtok azaz ispánság" várát, Nyevickét (erre Engel: Honor 888-889) éppúgy azonosnak tartom a csupán ez-egyszer előforduló Ung várral, mint Bereg várat Munkáccsal vagy Tobolt Sárossal (vö. a 48. jegyzettel). 14 0 Legelőször 1318. IV. 29. említi egy megyei kiadvány: Dl. 57250. 141 Az 1317 őszi hadjárat és Komárom ostroma ismert résztvevőit felsorolja az ostromra vonatkozó forrásokkal együtt Gy. III. 427-433. Kristó: Csák Máté 200 tévesen teszi 1315-re Visegrád elfoglalását azon az alapon, hogy a király ez év VI. 24-én már Visegrádon ad ki oklevelet. Ez az oklevél csak késői átírásokból ismert (1315/385/430: DF 281726, Késmárk lt. Perg. 36. = 1315/480: Dl. 45853) és anakronisztikus formulás részei elárulják, hogy hamis. Károly ez idő tájban különben is Temesváron tartózkodott (ld. a Függeléket). 1317. I. 17-i kelettel közölt Visegrádon kelt oklevelének (Veszp. Reg. 82. sz.) helyes kelte az eredeti szerint 1327. I. 19. (DF 200892). Téves az az adat is, mely szerint 1316. VII. 25-én Visegrádon volt (A. 1. 400-1. A kiadó az oklevél évszámát tévesen javította 1306-ról 1316-ra, mert a benne említett Komáromi Pál 1307 előtt elhunyt, ld. Gy. III. 431.) Visegrád és Komárom elfoglalását együtt említi Károly 1317. X. 20. oklevele (F. VIII/2. 70-2). 1317. X. 1-i okleveléből kitűnik, hogy Visegrád bevételénél nem voltjelen, sőt úgy látszik, hogy a komáromi táborba érkezett vezéreitől épp ekkor értesült róla (sub castro nostro Wysegrad, quod per Matheum . . . contra nostram detinebat(ur) maiestatem . . . prout referentibus magistris Nicoiao, Paulo et Thoma baronibus nostris intelleximus, Dl. 40435). Később megtudjuk, hogy e Tamáson Szécsényi értendő (1319: A. I. 529-30; 1324: ZW. I. 383-4), aki adunata aliorum fidelium
