Századok – 1988
Tanulmányok - Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323) 89/I–III
120 ENGEL PÁL hadtestet vezényelt ki Szécsényi Tamás aradi ispán, Jánki Pál óbudai és szegedi várnagy és egy Miklós nevű bárója — talán Gútkeled Miklós — irányítása alatt, ő maga szeptember elején Esztergomnál átkelt a Dunán, és a Vágig nyomulva Semptén egyesült Frigyessel. Visszafordulva a hó végén együtt fogták ostromzár alá Komáromot. Visegrád ekkorra már elesett, és három hét múlva Komárom is Károly kezén volt.14 2 A király pillanatnyilag beérte ennyivel. Tíz hónapi szakadatlan harc állt mögötte, és egyes harctereken még folyt a küzdelem, úgyhogy a támadás folytatásáról le kellett tennie. Ami Mátét illeti, korántsem volt legyőzve, de hatalma komoly csorbát szenvedett, és ettől békülékennyé vált. Így a háború hat év után először a komáromi táborban 1317 október közepén békekötéssel ért véget. A király megtartotta, amit elfoglalt (lehet, hogy ekkor jutott a birtokába Jókő vár is), és feloszlatta hadát. Máté formális hűségnyilatkozatot tett, és úgy látszik, visszaadta az esztergomi egyházat illető birtokokat és tizedeket. Ennek fejében Károly tudomásul vette, hogy Nyitra és a püspökség jószágai továbbra is Máté kezén maradnak.14 3 A nagyúr hozzájárulásával néhány szerviense átlépett a király szolgálatába: egykori tárnokmestere, Bogár fia Márton, akit Károly nyomban a szilágyi ispánsággal jutalmazott, továbbá nyitrai helytartója, Kacsics nb. Mihály fia Simon, Szécsényi Tamás unokatestvére, aki krassói és somlyói ispán lett.14 4 A békét persze mindkét fél csak fegyvernyugvásnak szánta, és nem is tartott sokáig. nostrorum sibi societate addig ostromolta Mátétól, amíg át nem adták a király kezébe (1324: Dl. 40455). Társai közül Jánki Pál óbudai várnagyra ld. a ,95. jegyzetet. Óbuda közelsége miatt kézenfekvó'saz említett Pál „bárót" vele azonosítani. 14 2 A hadmozdulatok az itinerárium alapján rekonstruálhatók, ld. a Függeléket, de Károly Sempte közelében kelt oklevelének dátuma IX. 26-ról hihetó'leg IX. 19-re igazítandó (f. II. post Mathei helyett ante, 1317|322>399: Dl. 42698). Hozzá 1317. IX. 4: a főpapok kiadványa a Duna kakati révjénél (DF 273056 - F. VIII/2. 92-4). Károly ugyan nov. elejéig Komárom vár alatt keltez, de a vár okt. 20. előtt a kezére juttatott, ld. a köv. jegyzetet. 143 A király és Máté közt kötött átmeneti .béke ténye eddig nem volt ismert. Azonban Komárom alatt, 1317. X. 20-án úgy emlékezik meg Mátéról a király, mint aki tunc a nostre maiestatis gratia diverterat et notam infidelitatis incurrerat (F. VIII/2. 70-2), következésképpen az oklevél kiállításakor már nem számított hűtlennek. És csakugyan, 1318. VIII. 3-án Máté halálos ellensége, Tamás érsek az oligarcha ősi birtokán, Tapolcsányban ad ki oklevelet (Str. II. 750), maga Máté pedig ez évben személyesen megjelenik az esztergomi keresztes konvent előtt (Botka 66-7, idézi Kristó: Csák Máté 201). 1318. X. 27-én Jakab nyitrai főesperes Appony faluban, Máté vára alatt tart közgyűlést (convocatio nostra generalis, Dl. 40379). Mindez nehezen volna érthető, ha a király és Máté között ekkor is nyíltan ellenséges viszony áll fenn. - Jókőről annyit tudni, hogy 1316 őszén még Máté kezén volt (Csák O. 16-19), míg 1320. II. 20-án már Károly híve, Treutel Miklós temesi ispán volt a várnagya (A. I. 549). A hadoszlásra 1318: A. I. 463. '""Márton 1316. IX. 26. még Máté vezető embere (Csák O. 16), de 1318. V. 7. már Károly „szilágyi" (= aranyosi) várnagya (Str. II. 748). Simon .közvetlenül Komárom eleste előtt, 1317. VI. 24. még Máté híve (Str. II. 733), úgy látszik a hadjárat kezdetén csatlakozott a királyhoz (vö. DF 273056 = F. VIII/2. 92-4), és 1319. III. 11. Károly krassói ispánjaként tűnik elénk (A. I. 512, vö. uo. 516). Valószínűleg velük együtt állt át Károly hoz-Detre gimesi várnagy, Leány Tamás ispán és Móric bán fia Mihály, mert a felsorolt öt személyt János nyitrai püspök 1318. III. 3-án a főpapok gyűlésén külön oklevélben - azaz nem Mátéval és híveivel együtt - közösítette ki ama bűneikért, melyeket még Máté szolgálatában követtek el (DF 73154 = F. VIIII/2. 181-3). A „külön lista" értelme világos, ha ekkor már mind az öten Károly szolgálatában álltak.
