Századok – 1988
Tanulmányok - Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323) 89/I–III
118 ENGEL PÁL nyugatra, hogy azon melegében végezzen Csák Mátéval is, s a még hátralévő teendőket Dózsára és vezértársaira — Szántai Pető szatmári, Jánki Tamás beregi és ugocsai ispánokra, Bátori János és Elefánti Dezső várnagyokra — hagyta. A következő hetekben sorra estek el a Borsák és Gútkeletfek megmaradt várai: Valkó Krasznában, Aranyos a Szilágyságban és az ismeretlen fekvésű Derguech, egyedül Kopasz utolsó menedéke, a nehezen megközelíthető Sólyomkő állta szívósan az ostromot.135 A Borsák tartományurasága megszűnt létezni. 1317 végére a három keleti hadszíntér közül egyedül Erdélyben maradt eldöntetlen a küzdelem, bár az itteni harcokról — mivel győzelmekről nem lehetett számot adni - alig tudunk valamit. Károly ide is feltehetően januárban indította útnak hadoszlopát, amelyet a későbbi királynéi pohárnokmester, Benedek fia János vezetett, tarsolyában a kolozsi, kolozsvári és besztercei ispáni kinevezéssel. A vezér nem járt sok szerencsével. Eljutott ugyan Erdélybe, és az uratlanul álló földön volt is eleinte némi hatalma, de mihelyt Mojs május táján hazatért a Tiszántúlról, előbb Csicsó vár alatt, majd valahol még egyszer vereséget szenvedett tőle, és menekülnie kellett.13 6 A tartományban Mojs maradt az úr annak ellenére, hogy a Kánok nem szövetkeztek vele,13 7 és a tiszántúli meg más menekülőket befogadva háborítatlanul készülődött az ellentámadásra. Kelet-Magyarországon az 1317. év még egy fejleményt hozott: az Amadéfiak végleges bukását. Ez már nem állt összefüggésben a Borsák elleni háborúval, hiszen abban Amadé fia János maga is Károly mellett harcolt. Családjának helyzete ennek ellenére 1847), amelyben az adományos neve egyszerűen comes Bethlen filius Draagh, aki a Lipovnok nem tagjaként ismert (Karácsonyi: Nemzetségek II. 346). A „de Rajcsán" tehát valóban Rajcsányi önkényes hozzáadása, mint Tagányi sejtette, ettó'l eltekintve azonban az oklevél hitelessége ellen nem emelhető kifogás. A többi forrást az ostromra Id. Gy. I. 591, de megjegyzendő, hogy az általa 1316. VII. 6-i kelettel idézett oklevélnek (Dl. 107383 = Károlyi lt.) valójában nincs évszáma, és kelte a fentiek értelmében [1317) VII. 6-ra igazítandó. 1 35 1317. X. 30: Adorjánnak és Kopaszék más várainak (alia castra eorundem) elfoglalása (Apponyi 49-51); Kőrösszeget maga Károly vette be ostrommal, a jelek szerint Borsa Bekétől (Gy. I. 638); Valkó, Derguech várak és a Lothárdfiak birtokát képező (possessio eorum) Szilágy elfoglalása Elefánti Dezső érdemei között szerepel, akit Károly szabadított ki fogságából, feltehetően Adorján ostromakor (per nos evasisset, 1319: A. I. 520-3). Ezek az adatok a várak bevételét elsősorban az 1317. júl.-okt. közti időre datálják. Több tiszántúli vár (multa castra) elfoglalása szerepel utóbb Dózsa érdemei között is (1319: Z. I. 171-174), ami bizonyítja, hogy a hadműveleteket végig ő irányította. 136 1317. I. 5-6: Károly Lippán erdélyi vonatkozású okleveleket állít ki, ottani hűtlenek birtokát adományozza el (Dl. 30363; Dl. 29664). Ez talán annak a jele, hogy erdélyi hadát ekkortájt indította útnak. 1317. II. 24: [Omori] Gál királyi jegyzőt és népeit János mester besztercei, kolozsi és kolozsvári ispán védelmébe ajánlja vice nostre persone (F. VIII/2. 72—3 - Dl. 58447, vö. ZW. I. 321, reg.). 1317. Ш. 29. a király védelmébe veszi a szolgálatába állt [Szalók nb. Kendi] Simon bán Küküllő megyei birtokait (A. I. 419-20) és V. 10-én megerősíti hívét, |Dobokai| Mikud bán fiát, Miklós dobokai ispánt a januárban neki adott birtokokban, miután beiktatása időközben megtörtént (Dl. 30363). Mindez talán azt jelzi, hogy János veresége leghamarabb május táján következett be. Ennek történetét ld. 1324: A. II. 124-6, ahol t. k. megtudjuk, hogy a király őt küldte Mojs megfékezésére in partibus Transilvanis capitaneum preficientes, és in primo conflictu, quem idem magister Johannes cum dicto Moys habuit sub Castro Chychou, a János mellé rendelt Gerendi Miklós fogságba esett. 137 Károly 1317. X. 23-án - a hűtlenségben kitartó Ákos nb. Ernyefiakkal szembeállítva„egykori hűtleneknek" (tunc nostros infideles) nevezi őket (TSz. 1964. 547). Épp ezért nem világos, miért került sor János és Mojs csatájára éppen a Kánok vára, Csicsó alatt.
