Századok – 1988
Tanulmányok - Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323) 89/I–III
AZ ORSZÁG ÚJRAEGYESÍTÉSE I. KÁROLY IDEJÉN 117 rendelte Abaújból Amadé fia Jánost. Kopasz nem óhajtotta megvárni, amíg a király maga is megérkezik, és túlereje tudatában csatát kezdeményezett. Táborában ott volt Веке mellett Gútkeled Pál a Lothárdfiak élén, Mojs az erdélyi hadakkal, valamint egy kun főúr, Ajdud, akiről nem tudni közelebbit.13 1 Kopasz Debrecennél támadta meg Dózsa seregét, és ez lett az egész háború döntő ütközete. Időpontja 1317 kora tavaszára, valószínűleg március végére teendő. Lefolyásáról semmit sem tudunk, de a harc aligha volt nagyon véres, mert a vezérek közül egyik oldalon sem volt áldozata. Dózsa mindenesetre megsemmisítő győzelmet aratott, s diadala jeleként kilenc levágott fejet és két vezéri lobogót — Kopaszét és Pálét — küldött el Károlynak.132 Az ellentábor szétfutott, ki-ki mentette a bőrét, ahogy tudta. Mojs Erdélybe vonult vissza, Kopasz a székhelyére, a Berettyó melletti Adorjánba zárkózott. A király a diadalról értesülve már április első napjaiban megkezdte a lázadóktól elkobzott birtokok osztogatását. A részben még meghódításra váró tartomány élére a győztes hadvezért állította, felruházva öt megye (Bihar, Szabolcs, Szatmár, Zemplén és Szolnok) királybírói címével.13 3 Júniusban maga is megjelent hadai élén, hogy kiélvezze az újabb győzelmet, és learassa a még meghagyott babérokat. Egyenesen Adorján alá igyekezett, és Dózsa seregével egyesülve a hó végére el is foglalta.13 4 Ezek után nem lehetett már szó komolyabb ellenállásról, Károly el is vonult miként a Petenye fia Péter elleni harcoké is (pl. Kristó: Széttagolódás 206), pedig Karácsonyi ebben alighanem csak Bunyitay bizonytalan sejtését követte (Kopasz nádor. Száz. 22 [ 1888 J 144), és később helyesen állapították meg az 1317. évet mind Komáromy András (Dózsa nádor és a Debreczeni család. Turul 9 11891] 6), mind Pór Antal (Pór-Schönherr 67), mind Wertner Mór (Hadjáratok 424). A kérdést egyértelműen eldönti Károly 1316. és 1317. évi itineráriumának egybevetése (ld. a Függeléket), amit csak megerősít egy kiadatlan oklevélkivonat: cum ipse . . . Karolus rex anno domini MCCC septimodecimo in expugnatione castri Kopoz . . . Adryan vocati fuisset ipsumque castrum . . . optinuisset (1317>355: Dl 233687, Leleszi k. m. lt. 1300-80). 1 3 'A résztvevőket felsorolja 1329: A. II. 403-4. Arra, hogy Kopasz volt a támadó fél, 1317: H. VII. 373-5. 13 2 A debreceni csata kevéssel 1317. V. 31. előtt folyt le (diebus preteritis, A. I. 429-30), de a király már V. 8-án azt írja, hogy hívei, Dózsa és Amadé fia János legyőzték Kopaszt (H. VII. 373-5). Valószínűleg már a csata megtörténtére utal az az 1317. IV. 6-i oklevél is (Dl. 17)4 = F. VIII/l. 227-8, 1307-i kelettel az eredetiben is, ahol a napi kelet feria IV.), amely szerint (Gútkeled nb.) Vak Dorog Kopaszhoz csatlakozott fiai életüket vesztették, és birtokukat, Ecsedet Bátori János és Lökös - Dózsa emberei kapták meg; továbbá egy másnapi (IV. 7.), amelyben a király |Zsidó nb. Szántai] István fia Pető szatmári ispán érdemeit a Bekétől elvett Dob és Amac (Szatmár m.) birtokokkal jutalmazta (1317>368: Dl. 8006). Hihetőleg ezek voltak az első jutalmak a debreceni győztesek számára, és ezért az ütközetet 1317. márc. végére lehet datálni. A csata helyét először egy 1317. XII. 13-i oklevél közli (Z. I. 250-2), később több is (vö. Gy. I. 609-10). A zászlókra és fejekre 1323: Dl. 99897. A résztvevők közül a felsoroltakon kívül még a király alábbi híveit ismerjük: Kállai Egyed fiai Iván és Simon (A. I. 429-30; Z. I. 250-2; Iván szerviense 1326: MNy. 1931. 208), [Pelejtei] Martonos fia Vincló (1318: Dl. 69664), Péntek fiai Ugrin és Imre (1323: Dl. 99897), [Szinyéri] Marhard fia Lőrinc (1320: A. I. 584, Zemplén megyéből; nem Aba nembeli!). 133 Először 1317. VI. 18. Debrecen: mg. Dausa vice regie maiestatis persone iudex et comes in quinque comitatibus nobilium de Bihor et de Zobolch necnon Zathmariensis, Zempliniensis et de Zovnuk (Dl. 96064). 134 Ld. a Függeléket és a 130. jegyzetet. Károly 1317. VII. 1-én sub castro Adryan kelt és Rajcsáni Bethlen javára szóló oklevelét, amely Fejér kiadásából volt csak ismert (F. VIII/2. 69-70), Tagányi Károly Rajcsányi Ádám hamisítványának tartotta (Turul 5 [1887] 116) s ezt Karácsonyi: Nemzetségek II. 350 is elfogadta. Fennmaradt azonban egy XVIII. századi átírása (1317/734/738: Dl.
