Századok – 1988
Tanulmányok - Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323) 89/I–III
114 ENGEL PÁL nagyok olybá vették, mintha ez rájuk nem vonatkoznék.11 1 Károly válaszképpen megfosztotta Borsa Bekét a tárnokmesterségtől, és a helyére régi párthívét, az Aba nemből származó, Sárosban és Baranyában nagybirtokos Nekcsei Demetert állította.118 Kopasz nem kívánt Kőszegi János sorsára jutni, és jobbnak látta, ha elébe vág a várható fejleményeknek. Mozgalmát most gondosabban készítette elő. Belevonta terveibe vejét, az Erdélyben birtokos Mojs fia Mojs pohárnokmestert, Gútkeled Lothárd bán fiát, Pált és testvéreit, a Szilágyság nagyhatalmú urait, és pártjára csábította Károly volt zempléni ispánját, Petenye fia Pétert. Igaz, hogy a lehetséges szimpatizánsok közül sem a Kánok, sem az Amadéfiak nem álltak mellé, de így is számottevő erővel rendelkezhetett. Eltérően az 1314—15. évi, jobbára passzív ellenállástól, az összeesküvőknek ezúttal határozott programjuk volt. Károly eltávolítását — a hivatalos vád szerint meggyilkolását — tervezték, és a helyébe alighanem a halicsi testvérfejedelmek, Andrej és Lev valamelyikét, IV. Béla dédunokáját óhajtották ültetni.119 Emellett kapóra jöttek számukra azok a változások, amelyek épp ekkoriban a déli határon mentek végbe. Károly régi szövetségese, Dragutin István szerb király 1316 márciusban meghalt, és országrészét László nevű fiának kellett volna örökölnie, de Dragutin öccse és uralkodótársa, II. Uros István hamarosan legyőzte és bebörtönözte. Uros személyében a nápolyi és magyar Anjouk régi ellenfele lett Magyarország déli szomszédja. Nem kizárt, hogy kapcsolatot teremtett a magyarországi lázadókkal, de annyi bizonyos, hogy betört a déli határvidékre, és a Szerémséget dúlta. Mialatt tehát keleten a Borsák irányításával veszedelmes mozgalom volt készülőben, délen is fenyegetőre fordult Károly helyzete.12 0 A felkelés valamikor 1316 vége felé robbant ki és eleinte némi sikerrel járt. A Borsák első dühe a király tiszántúli hívei ellen irányult. Kopasz fia, Bekcs és unokaöccse, Loránd fia István végigdúlták az ellenpárt birtokait, bevették és felgyújtották Chewar várat, és foglyul ejtették várnagyát, Elefánti Dezsőt, azonban hiába ostromolták a Bátori Jánostól védett Gilvácsot és a Diószegiek megerősített egyedi monostorát, Mind-I 17 Midőn a király proclamato gentis nostre Hungarice exercitu a Henrikfiak ellen vonult, Gútkeled nb. Lothárd fia Dénes fiai: András, Dezső és Lothárd ez alól maliciose kivonták magukat, sőt több hadbavonult nemes birtokát elpusztították. Midőn emiatt a király elé idézték őket, auribus obduratis nem jelentek meg, azután pedig (postmodum) Kopasz lázadásához csatlakoztak (1324: A. II. 127-130). Megjegyzendő, hogy az említett Lothárdfiak, akik a Szerémségben birtokoltak, nem egy család a szintén Kopaszhoz állt szilágysági Lothárdfiakkal (Karácsonyi: Nemzetségek II. 33 táblája hibás.) II 'Nekcsei először a hadjárat elején, 1316. V. 26-án tárnokmester (A. I. 395). '"1317. I. 2: Péter, miután csatlakozott Kopaszhoz és annak minden cselekedetében részt vett, unacum eodem Kopoz . . . extranei principis . . . auxilium . . . invocans. . . potentiam extraneam in nos et in regnum nostrum . . . introducere volens (A. I. 411-3); mint később kiderül, a halicsi fejedelemről volt szó (1321: F. V1II/2. 293-5 = Dl. 57266). Halics ekkori történetére Günther Stökl: Das Fürstentum Galizien-Wolhynien. In: Handbuch der Geschichte Russlands. 1/1. Stuttgart, 1981. 526-530. Kopaszt és társait utóbb azzal vádolták, hogy Károly megölését tervezték (Kopaszt és Bekét 1325: A. II. 216-9; a Lothárdfiakat 1326: F. VIII/5. 156-64 = DF 243724). 120 A szerbiai fejleményekre Jirelek-Radonic I. 199. Cum rex Servie . . . nobis se opponens Sirmiam hostüiter devastasset (1324: Dl. 59534); a szerémségi Lothárdfiak, miután Kopasszal együtt pusztítottak, ad partes trans Zavanas se transferentes Uros király seregével subito az országba törve dúltak; egyikük a szerbek oldalán Macsó várat is védte Károly ellen (1324: A. II. 127-30); Macsó várból a szerbek ismételten az országba törtek (1322: Dl. 62169 = F. VIII/2. 324-8).
