Századok – 1988
Tanulmányok - Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310–1323) 89/I–III
AZ ORSZÁG ÚJRAEGYESÍTÉSE I. KÁROLY IDEJÉN 111 A Borsákkal kötött béke, úgy látszik, megtörte az elszigetelődött Kán László és fiai ellenállását is. Maga a vajda, bár életben volt, ekkoriban már nem szereplője az eseményeknek; talán öregkori betegség tette cselekvésképtelenné. A királyi oklevelekben csak fiairól, a „nagyobb" és a „kisebb" Lászlóról esik szó, velük kellett a királynak felvennie a harcot. A Kánok tartománya a Maros mentén túllépte Erdély határait, kiterjedt Arad megyére, sőt talán Szegedre is, és Károly e könnyebben sebezhető birtokaikat vette célba. 1315 tavaszán a Tisza mentén Becse tájára vonult le, mialatt vezérei — köztük Szécsi Pál — Temesvár felől Erdélybe törtek, elfoglalták Hátszeget, és Déva alatt legyőzték a „két Lászlót", akiket pedig a borsodi Ákosok is segítettek. A gyors diadalok hódolatra bírták a Kánokat, és a békére valószínűleg már áprilisban sor került. László vajda fiai megtarthatták erdélyi váraikat és örökbirtokaikat, de minden egyébről le kellett mondaniuk, elsősorban ama rengeteg jószágról, melyeket még atyjuk foglalt el jogellenesen. Ezekbe májustól fogva sorra iktatták vissza a hajdani birtokosokat. Hihetőleg ekkor jutott királyi kézre a Fehér megyei Kecskés vajdai vára is.10 5 Erdélyen kívüli területeiket mindenestül elvesztették, ezek kormányzását a királyi kíséret tagjai kapták meg; Jánki Pál óbudai várnagy Szegedet, a Lublóról ide vezényelt Szécsényi Tamás a Maros melletti Solymos várat Lippával és az aradi ispánsággal, a Szécsiek a hátszegi várat és kerületét.10 6 Vajdává hű báróját, Рок nb. Meggyesi Miklóst nevezte ki a király, míg a székelyek ispánjaivá a Tomaj nb. Losonci-testvéreket, Tamást és Istvánt tette meg.107 Károly ilyeténképpen egy várakkal jól körülbástyázott, jókora területet vehetett birtokba, amely alkalmas módon egészítette ki eddig is jelentős délvidéki tartományát, és az adott helyzetben megfelelő stratégiai fekvésű volt ahhoz, hogy átmenetileg itt üsse fel a székhelyét. Innen nem esett messze legközelebbi célpontja, a Kőszegiek dunántúli birodalma, és közben szemmel tarthatta a Borsákat és a Kánokat is. Eleinte, úgy látszik, ,05 Vö. Kristó: Kán László 91-92. 1313-15 között nem találkozunk Kán Lászlóval a forrásokban, de ekkori hűtlenségét 1329-i oklevél említi (А. II. 394-401, Id. a 169. jegyzetet). 1315. V. 13-tól (А. I. 380) kezdve néhány hónapon át azonban a király sorozatban bocsát ki olyan okleveleket, amelyekben „mostanáig" idegen kézen levó' erdélyi, Arad és Csanád megyei birtokok visszadásáról intézkedik jogos tulajdonosaik részére (Dl. 29663; Doc. Trans. XIV/l. 406 és ld. alább is.) Ezen oklevelek élére, 1315. V. 2-ra keltezendő Károlynak egy év nélkül, in Haznus (azaz Becsén) kelt parancsa, amelyben az egresi apátság erdélyi birtokainak visszaadását rendelte el (ZW. I. 301-2, 1311-42. közötti kelettel). Néhány oklevél kifejezetten megmondja, hogy a birtokokat annak idején László volt erdélyi vajda vette el erőszakkal (VI. 27: Bánffy I. 42; VIII, 12: ZW. I. 315 stb.). Ebből egyrészt az következik, hogy Károly valamikor 1315. V. 2. előtt, talán még 1314 őszén megfosztotta Lászlót méltóságától; másrészt az, hogy legkésőbb 1315. V. 2-tól fogva módjában állt erdélyi ügyekben intézkedni, ami viszont azt implikálja, hogy a Kánokkal ekkorra sikerült békét kötnie. (A béke ténye maga abból következik, hogy a harcokról szóló 1317-i oklevél a Kánokat „akkori hűtleneknek" nevezi [TSz. 1964. 5471. A kifejezés, mint máskor is, arra utal, hogy az oklevél kiállításakor már nem tekintették őket hűtlennek.) Ezért a Kán László fiai elleni első háborút, amelyről későbbi adatok tudósítanak (1317: i. h.; 1324: A. II. 124-6), leghelyesebb 1314/15 telére és kora tavaszára datálnunk. Ehhez érdemes megjegyezni, hogy Szécsi Pál, aki az 1317-i adat szerint a Kánokat Déva alatt legyőzte, 1316-tól a Dunántúlon volt elfoglalva (Id. a 116. jegyzetet). Kecskés várra Id. a 155. jegyzetet. ""Jánkira, aki egyúttal megmaradt az óbudai vár őrének (conservator) is, Id. a 95. jegyzetet; Szécsényi 1318. jún. előtt lett lippai és hasznosi (becsei) várnagy (Id. a 157. jegyzetet). Szécsi Miklós 1317. X. 23. előtt lett hátszegi várnagy (TSz. 1964. 547). 107 Losonci 1315. VI. 15-től fordul elő székelyispánként (Bánffy I. 42), Miklós csak VIII. 1-től ismert vajdaként, amikor Károly bárói között Lippán találjuk (Str. II. 709-11).
