Századok – 1988

Folyóiratszemle - Landau Zbigniew: A lengyel kormány valutapolitikája az 1936–1939-es években 1090/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1091 tartása arra utal, hogy Lengyelország Németországgal pénzügyi megállapodást kötött. A zloty leértékelése gazdasági problémából politikai problémává vált, amely bizonyos mértékig meghatározta, hogy Lengyelország kész-e Németországgal szemben a nyugati hatalmakkal együttmilködni vagy sem. Lengyelország nem ment bele az ilyen jellegű együttműködésbe, amely összhangban állt a pillanatnyi politikai irányzattal. Nagy-Britannia elégedetlenül szemlélte ezt a politikát. Ugyanakkor nőtt a pénzügyi politika országon belUli ellenzékének a tábora, amelyhez a katonai körök is csatlakoztak. A hadsereg felfegyverzésének a meggyorsítása volt az érdekük, s a háború közeli lehetőségével érveltek. Kwiatowski pénzügyminiszter nem hitt a háború kitörésében. Meggyőződése szerint a hadi kiadásokra bőségesen elegendő öszszegeket fordítottak, a hadsereg jól felszerelt. Az ország elsőrangú érdeke az iparosodás meggyorsítása, a befektetések és a biztos tartalékokkal rendelkező pénzügyi helyzet. A vezető körökben uralkodó véleménymegoszlás a valutaleértékelés további halogatásához vezetett. A meggyorsuló tőkekiáramlás, amely az 1938 szeptemberi csehszlovák válsággal állt összefüggésben, arra kényszerítette a kormányt és személy szerint a pénzügyminisztert, hogy fokozatosan eltávolodjon az ortodox valutapolitikától, amely egyre nagyobb nehézségeket okozott a mezőgazdaságnak is. A valutaleértékelés kérdése élesen vetődött fel 1939 júniusában az angolokkal és a franciákkal folytatott hiteltanácskozásokon. A két nyugati ország azt a hitel megadásának az alapfeltételeként nevezte meg. A lengyel kormány mégsem döntött, bár előkészületeket tett. 1939 folyamán átdolgozták a Lengyel Bank működési szabályzatát, amely lehetővé tette a fedezet nélküli pénzkibocsátást. A valutaleértékelésre a háború kitörése előtt került sor. A lengyel kormány intézkedései védekező és nem aktív jellegűek voltak, megpróbáltak mindig az adott helyzethez igazodni, nem kísérelték meg tudatosan kihasználni a valutapolitika adta lehetőségeket a gazdasági élet fellendítésére. 2. Devizakorlátozások. A tőkekivándorlás negatív hatást gyakorolt a ztoty-kibocsátás biztosítékául szolgáló arany- és idegenvaluta-tartalékokra. A tartalékcsökkenés 1936-ig veszélyes méreteket öltött. A kormány előtt három választási lehetőség volt: 1. az eddigi valutapolitika folytatása, amely feltartóztathatatlanul a valutatartalékok kimerüléséhez vezetett volna, 2. a zloty leértékelése, 3. devizakorlátozások. A kormány mint a legkisebb rosszat a harmadik lehetőséget választotta. Devizakorlátozásokat a nagy válság idején sok ország alkalmazott, szinte Lengyelország volt az egyetlen állam, amely hosszú ideig kitartott a teljesen szabad devizaforgalom mellett. A tőkebeáramláshoz akartak kedvező feltételeket teremteni. A nemzetközi politikai helyzet azonban ennek ellenére visszatartotta a tőkebefektetéseket nemcsak külföldről, hanem az országon belül is. Egyre nagyobb méreteket öltött a tőke befagyasztása, a kincshalmozás. A kormány 1936. ápr. 26-án hozott rendeletében megtiltotta a külföldi fizetőeszközökkel folytatott kereskedelmet, az arany kivitelét és az aranykereskedelmet, értékpapírvásárlást külföldön, a külföldi fizetési eszközök kivitelét vagy átutalását. Az exportőrök kötelesek voltak a kapott valutamennyiséget a Lengyel Banknak eladni. Az előírások megvalósítására külön hivatalt hoztak létre (Deviza Bizottság). A rendelet kiadásával egyidejűleg a kormány nyilatkozatot tett közzé, melyben biztosította Lengyelország hitelezőit és kereskedelmi partnereit, hogy minden eddigi fizetési kötelezettségnek eleget tesz. A rendelet megakadályozta ugyan a kincshalmozást, nem tudta azonban véglegesen kiküszöbölni a tőkevisszavonást a Lengyel Bankból. További valutakorlátozásokra volt szükség. Visszatartották a franciák, a belgák és a svédek számára esedékes kifizetéseket, és korlátozták a külföldi adósságok törlesztését. Az intézkedés természetesen fékezte az újabb tőkebeáramlást, ez azonban nemcsak az intézkedés rovására írandó. Lengyelországba a nemzetközi helyzet következtében a kedvező devizaelőírási feltételek ellenére sem áramlott már régóta idegen tőke. így az intézkedés 1937-ben pozitív gazdasági eredményeket hozott, a Lengyel Bank valutakészlete ismét nőtt. Az 1938. nov. 6-án kiadott rendelet kötelezte a lengyel állampolgárokat a külföldön lévő arany-és devizakészleteik, követeléseik és ingatlanaik bevallására és a lengyel államnak történő eladására. Feltételezhetően sokan nem tettek eleget a rendelet előírásainak, a Lengyel Bank mégis jelentős valutakészlethez jutott. 3. Valutaegységesítés a Csehszlovákiától elcsatolt területeken. A tescheni Sziléziában 1938. okt. 3-án kiadott ideiglenes rendelet szerint a cseh korona továbbra is érvényes fizetési eszköz maradt. A korona átszámítási kulcsa a zîotyhoz viszonyítva 8:1, amely a helyi lakosság számára kedvezőtlen volt. Az 1938. okt. 11-én kiadott rendelet az átváltási arányt 6,25 : 1-változtatta, és beváltási kötelezettséget ren-