Századok – 1988

Folyóiratszemle - Prazmowska Anita J.: A keleti front és a Lengyelországnak nyújtott angol garancia 1939 márciusában 1092/V–VI

1092 FOLYÓIRATSZEMLE delt el, 1938. okt. 17-én a rtöty lett az egyetlen hivatalos fizetési eszköz. Az 1938 novemberében Lengyelországhoz csatolt csehszlovák területeken is hasonló értelemben egységesítették a valutahelyzetet. (Przeglad Historyczny, 198612. 269-290. 1.) K. A. ANITA J. PRAZMOWSKA A KELETI FRONT ÉS A LENGYELORSZÁGNAK NYÚJTOTT ANGOL GARANCIA 1939 MÁRCIUSÁBAN 1939. március 31-én Nagy-Britannia biztonsági garanciát nyújtott Lengyelországnak határai megvédésére egy német támadás esetén. E garancia valódi célja az volt, hogy a német agressziót egy kétfrontos háború lehetőségével rettentse el. Nagy-Britannia stratégiai szempontból a csehszlovákiai válság és a müncheni egyezmény után sem tekintette fontosnak Közép-Kelet-Európa térségét. 1939 februárjában a Birodalmi Védelmi Tanács által készített kiadványban („Európai helyzetértékelés 1939-40-re") az angol vezérkar a Lengyelországnak nyújtott garancia előnyeit abban látta, hogy ezáltal a német katonai erő jelentős részét a német-lengyel határ mentén le lehet kötni, mellyel időt nyerhetnek saját országuk védelmének megszervezésére. Franciaország, aki szintén garanciaszerződést kötött Lengyelországgal, a spanyol polgárháború kirobbanása óta a mediterrán térséget tekintette legfontosabb érdekzónájának. Mussolini területi követeléseitől jobban tartott, mint egy német katonai akciótól Kelet-Európában. Az 1938-39 telén folytatott tárgyalások a Németországhoz való közeledést célozták. Franciaország nem akar kezdeményezni Közép-Kelet-Európában — szögezte le a Nemzetvédelmi Bizottság 1939. április 9-i ülésén. Az áprilisban kezdődő angol-francia vezérkari tárgyalásokon a Lengyelországnak és Romániának nyújtott garancia katonai következményei kerültek megvitatásra. A francia értékelés szerint sikerült meggyengíteni Németország kelet-európai pozícióit. Egy lengyelországi német agresszió esetén Franciaország nem szándékozott keleten hadműveletekbe bocsátkozni, mivel a hadsereg zömét Olaszország ellen akarta fordítani. Mind az angol, mind a francia vezérkar egyetértett abban, hogy egy német támadás esetén Lengyelország napokon belül összeomlik. Ezért „sem Nagy-Britannia, sem Franciaország nem nyújthat közvetlen tengeri, szárazföldi vagy légi úton történő segítséget Lengyelországnak vagy Romániának, és hadfelszerelésekkel sem támogathatja őket". Május 4-én az angol vezérkar leszögezte, hogy szükséges létrehozni keleten egy hosszú és szilárd frontot. A francia katonai vezetés szerint, ha Németország megtámadja Lengyelországot, a keleti front önmagától is létrejön, de ezen államok gazdasági és katonai gyengesége miatt azonban egyik közép-keleteurópai állam sem válhatott volna a front vezető országává. A tárgyalásokon mégsem kerültek szóba angol-francia katonai lépések a keleti front megszilárdítása érdekében. Közös, taktikai és stratégiai jellegű, Lengyelország megvédésére tett katonai akciókról sem tárgyaltak. A francia-angol eredménytelen tárgyalásokat követően az angol Birodalmi Védelmi Tanács május 15-én egy memorandumot készített, amely háború esetén korlátozott katonai fellépést helyezett kilátásba a francia-német határon. A garanciát csak azért látta előnyösnek, mert az Németországot az agresszióról való lemondásra, illetve annak elhalasztására késztetheti. Ezen túl semmiféle tervet nem dolgozott ki arra vonatkozóan, hogyan lehetne kelet-európai szövetségeseit háború esetén felhasználni. Ellentmondásos volt a lengyel külpolitika is. Lengyelország nemkívánatosnak vélte az angol garancia egy olyan interpretálását, miszerint az feljogosítja Nagy-Britanniát a lengyel érdekek képviseletére. Leginkább München megismétlődésétől tartottak Danzigra vonatkozóan. A garanciától ugyanakkor elvárták, hogy hatékony katonai segítséget kapjanak Nagy-Britanniától. A lengyel katonai vezetés a rigai béke óta a keleti határok megvédését tekintette elsődleges feladatnak. A nyugati határra vonatkozó terv szükségessége csak 1939 márciusában merült fel. Az idő kevés volt egy átfogó terv kidolgozására, ezért 1939 tavaszától kezdődően külön hangsúlyt fektettek a nyugati hatalmakkal kiépítendő szövetségi rendszerre. A május 23—30 között megtartott angol—lengyel vezérkari tárgyalásokon az angol delegáció szándékosan ködösített a garancia vonatkozásában azért, hogy elkerülje Lengyelország és Németország esetleges kiegyezését. A tárgyalások végül eredménytelenül zárultak. Nagy-Britannia nem vállalta sem azt,