Századok – 1988

Folyóiratszemle - Guboglo M. N.: A kétnyelvűség tényezői és tendenciái a szövetséges köztársaságokban élő orosz lakosság körében 1084/V–VI

1084 FOLYÓIRATSZEMLE nak, de rövidesen kiderült, hogy Lipótnak nincs szándékában a rendeket sértő jozefinistareformokatviszszavonni. Az uralkodóház nem mondott le centralizációs politikáról, s ez a politikai események iránti érdeklődés bizonyos visszahúzódását eredményezte a miívelt rétegekben, de a nép körében is. A megfelelő információ hiánya (betiltották a francia eseményekről szóló cseh nyelvi! hírközlést), a polgárság gazdasági gyengesége és a liberális nemesség politikai cselekvőképtelensége olyan körülményeket teremtettek, melyben a francia forradalom eszméi nehezen gyökerezhettek meg. Az 1792-es hadüzenet és XVI. Lajos kivégzése pedig kevés kivétellel Franciaország ellen hangolta a közvéleményt. A francia forradalmat követő években a szabadkőműves páholyok tevékenysége is mérséklődött. A brünni páholy 1794-ben önkéntesen feloszlott, a prágai páholy tagjai pedig arról próbálták meggyőzni az állami adminisztrációt, hogy a szabadkőművességnek semmi köze a jakobinizmushoz. Fokozta az óvatosságot cseh földön a Martinovics-összeesküvés tanulsága is. Az, hogy Csehország esetében nem lehet szervezett összeesküvésről beszélni, hogy nem alakultak ki a pestihez, illetve bécsihez hasonló jakobinus központok, nem jelenti azt, hogy nem kerültek kapcsolatba a forradalmi demokratizmussal. Éppen innen vezetnek bizonyítható szálak az osztrák jakobinusok központjába, Bécsbe. A résztvevők között cseh származásúak is akadtak, pl. Andreas Riedel a bécsújhelyi katonai akadémia volt ezredparancsnoka, II. Lipót egyik vezető tanácsosa. Ugyanúgy cseh származású volt Franz Hebenstreit, aki radikális utópisztikus véleményét híres latin nyelvű költeményében („Homo hominibus") fogalmazta meg, mely Magyarországra is eljutott. Georg Ruiiéka bécsi muzsikus az ottani jakobinusok legelterjedtebb agitációs énekének szerzője társain is túltett radikalizmusával. Elterjedt volt a francia szimpátia az evangélikusok és husziták közt. A Csehországban működő magyarországi református papok egyike, Blaíek Mihály kapcsolatban állt a Cseh-morva fennsíkon lezajlott ún. „Helvét összeesküvéssel" — az egyetlen népi megmozdulással a francia forradalom idején -, s a nála talált röpiratok tanulsága szerint a Martinovics-összeesküvéshez is bizonyos szálak fűzték. A 18. sz. végén két lehetséges út vezetett ki a válságból: a reform és a forradalom. A felvilágosult abszolutizmus megerősítette a forradalmi hatásokkal szembeni immunitást. A francia forradalom miatti félelem viszont nemcsak a forradalmi módszer, hanem számos felvilágosult reform elutasításához vezetett. A cseh, magyar és sziléziai polgárság a 18. sz.-ban még inkább hagyományos rend volt, semmint újkori osztály. Az alacsonyabb rangú hivatalnokréteg a felülről jövő erős nyomás ellenére önkéntes védelmezője maradt a jozefinista tradíciónak, és nem véletlen, hogy e réteg igen nagy százalékban cseh területről származott, mely a 18. sz. utolsó évtizedében a felvilágosult abszolutizmusról és a francia forradalomról szóló viták kereszttüzében állott. (Őeskoslovensky Őasopis Historicky 1987. 6. sz. 844—875.) ~ p GUBOGLO. M. N.: A KÉTNYELVŰSÉG TÉNYEZŐI ÉS TENDENCIÁI A SZÖVETSÉGES KÖZTÁRSASÁGOKBAN ÉLÖ OROSZ LAKOSSÁG KÖRÉBEN A Szovjetunióban az ország soknemzetiségű jellege következtében általános jelenség a kétnyelvűség. A politikai egység mellett a gazdasági, társadalmi fejlődés folyamatai is felgyorsítják a különböző nemzetiségű szovjet állampolgárok „érintkezéseit", amelyek a kulturális, nyelvi szférában is lecsapódnak, előidézve a kétnyelvűséget. Történelmi és politikai okok miatt a kétnyelvűség főként a nem orosz nemzetiségűek körében jellemző, mivel a Szovjetunióban az orosz az általánosan beszélt nyelv. Az ország internacionalizálódása következtében egyre gyakoribb, hogy az Orosz Föderáció határain kívül élő oroszok - főként a városokban - elsajátítják az ott „államalkotó" nemzetiség nyelvét. Részben a különböző hivatások, részben a magánkapcsolatok (házasság stb.) révén terjed a kétnyelvűség. Guboglo, aki számos nyelvszociológiai cikket publikált már, a vizsgálatok interdiszciplináris jellegét hangsúlyozza. Témája jelentőségét többek között abban is látja, hogy a kétnyelvűség révén nem csupán az egyes nemzetiségi nyelvek és kultúrák gazdagodnak, hanem az orosz kultúra és nyelv is színeződik, gazdagszik, s a szovjet kultúra sajátos jelenségeinek hordozójaként funkcionál. Elöljáróban két sta-