Századok – 1988

Történeti irodalom - Az 1917-es forradalmak és a szovjet történetírás a 70. évforduló esztendejében (Ism.: Menyhárt Lajos) 1075/V–VI

1076 TÖRTÉNETI IRODALOM 1076 készült. Megítélésünk szerint tükrözi a szovjet történetírás eredményeit, a forradalom története vizsgálatának jelenlegi helyzetét. Az 1987-ben napvilágot látott publikációk jelentős része értelemszerilen historiográfiai jellegű. A „Voproszi" szekesztősége és a Mine akadémikus által vezetett „Tanács" 1986. decemberében ún. „kerekasztal" beszélgetést rendezett „A Nagy Október történetének kutatása. Eredmények, perspektívák" címmel. („Voproszi", 6. sz.) Megállapították, hogy az eltelt évtizedben - a korábbi periódusokkal összevetve — csökkent a kutatók érdeklődése a téma iránt. Miközben a kétségkívül alapvető, érvényes eredmények mellett még számos probléma vizsgálatra szorul. A „beszélgetésben" résztvevő vezető szovjet történészek szemléleti és módszertani megtorpanásról is szóltak. Különösen P- V. Volobujev mutatott rá az 1971 -es politikai állásfoglalás káros következményeire, amely deformálná tette az 1917-esforradalmak előfeltételeinek kutatását, nem biztosította az orosz történelmi és társadalmi fejlődés sajátosságainak (többukládúság, torlódottság stb.) adekvát feltárását. Igen kritikusan szólt a „Marxizmus-Leninizmus Intézet-ben folyó munkáról, kifogásolva a szemléleti konzervativizmust, a korszerű (matematikai, statisztikai) módszerek hiányát. V. M. Szelunszkaja előadása árnyaltan ugyan, de a másik pólust reprezentálta. A XX. kongresszust követő szellemi megújulás három évtizedes folyamatáról beszélt, nem vont éles határvonalakat. Az eltelt évtized eredményeit méltatta, s óvott a polarizált állásfoglalásoktól, pl. a többukládúság kérdésében. A kutatások, a következtetések tudományos megalapozottságára, a módszertani bátorságra hívta fel a figyelmet. Egyik publikációjában ő maga is érvényes példát szolgáltatott. (Európai Oroszország paraszti gazdálkodása. Október előestéjén, „Isztorija", 5. sz.) Az 1917-es mezőgazdasági összeírás anyagát elemezte (gazdasági körzetenként és kormányzóságonként differenciáltan), szintetizálva a korábbi kutatási és módszertani eredményeket. Kimutatja pl., hogy a paraszti gazdaságok igaerő ellátottsága kétszer jobb volt, mint a nagybirtokoké. (35 igásállalat jutott 100 gyeszjatyinára, míg amott csak 18). Hasonló volt a helyzet az ekék terén (13, ill. 7), míg a korszerű mezőgazdasági eszközök tekintetében a nagybirtok rendelkezett előnnyel (6, ill. 4). Megvizsgálta a mezőgazdasági munkaerőhelyzet alakulását is — különös tekintettel a háború hatására. Megállapítása szerint a falusi népesség 50-60 százaléka volt munkaképes. A munkaképes férfiak 43—44 százalékát sorozták be - területileg viszonylag egyenletes eloszlásban. A felmérés adatai szerint 13—20 százalékos munkaerőhiány alakult ki az oroszországi falvakban, eltérően a századeleji túlnépesedéstől, a rejtett munkanélküliségtől. A „kerekasztal" résztvevői más problémákat is érintettek. Megfogalmazódott a forradalmakban vezető szerepet játszott személyiségek teljesebb, objektívebb bemutatásának az igénye. Feszegették az alternativitás problémáját, a forráspublikációk adekvátságát, az értelmiség szerepének értékelését és a forradalmak kulturális előfeltételeit. Ez utóbbi témáról jelent is meg tanulmány. (L. A. Pinyegina: A Nagy Október kulturális előfeltételeinek problémájához, „Voproszi", 11. sz.) Igaz. nem a forradalomban meghatározó tömegek kulturáltsági szintjét, tudattartalmát, annak jellegét vizsgálta, hanem az orosz kultúra, különösen az irodalom realista, a népnek is szóló értékeit vonultatta fel, továbbá a haladó, forradalmár értelmiségiek publicisztikai tevékenységét elemezte, méltatta — de hatásmechanizmusaik bemutatása nélkül. Hasonló „két malomban őrlés" jellemzi A. V. Usakov: Oroszország demokratikus értelmisége a szocialista forradalomhoz vezető úton c. tanulmányát. („Voproszi", 10. sz.) A cikk negyedszázados fejlődési ívet fog át anélkül, hogy a politikai mentalitás dinamikáját megragadná. Érték, ahogyan az értelmiség társadalmi származását, összetételét boncolgatja, amiben implicite politikum is rejlik. Nem ezt bontja azonban ki, hanem a proletariátus osztályharcának, a forradalmár (szinte kizárólag bolsevik) értelmiségiek hatásának a jelentőségét méltatja. A kutatás bázisát képező források közzétételének kérdése, mint konstans szakmai probléma, de mint napjainkban különösen aktuális téma is előtérbe került. Átfogó tanulmány jelent meg a „Voproszi" hasábjain (10. sz.) a forradalmi év és a polgárháború időszaka dokumentumainak publikálásáról. A tanulmány szerzői a forrásfeltáró munka hét évtizedes fejlődését tekintették át, tematikai, intézményi, kronológiai és regionális összefüggéseiben. De még hét évtized után sem csupán mérlegkészítésről beszélhetünk. Az említett folyóiratszámban a Petrográdi Forradalmi-katonai Bizottság újabban feltárt dokumentumait tették közzé. Az összeállítás tükrözi a Bizottság funkcióváltozásait: a forradalom győzelmének elősegítése, a kivívott szovjethatalom védelmének szervezése, ill. intézményrendszerének kiépítése. Az aktualitások illusztrálására alkalmas V. I. Sztarcev közleménye „Lenin 1917 októberében"