Századok – 1988

Történeti irodalom - Az 1917-es forradalmak és a szovjet történetírás a 70. évforduló esztendejében (Ism.: Menyhárt Lajos) 1075/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1075 kodik, az általa leírt jelenségek a korabeli Európa más területeire vonatkozó agrártörténetírás eredményeivel is összevethetők. Afalusi önkormányzatot tárgyaló fejezetben a holland telepítési akciók és azokkal együtt a soltészi falurendtartások feltűnését is elemzi a mazoviai területeken. A holland származású soltészi jogú telepítések esetében is adottak voltak a falurendtartások, lengyelül „Wilkierz", németül „Wilkürren". Ezekből kiolvashatjuk, hogy a falusi önkormányzat szerepe a bíráskodáson túl az adóztatás. A falu lakói között az egyes vitás kérdéseket - a székely falurendtartásokhoz hasonlóan - sajátos belső autonómia eszközével i bíráskodás útján igyekezett szabályozni. Jelzi ugyan, hogy ez a szervezeti forma holland, illetve német eredetű, de a lengyelek ezt a kisorosz vidékekre is tovább vihették a későbbiekben, és így ez nem köthető egyértelműen csak egy adott etnikumhoz. A könyv további részeiben az analízis eszközével olyan tendenciákat mutat be, melyek a korabeli Európa más agrártársadalmai esetében is megfigyelhetők voltak. így elsősorban a 17. és 18. századtól kezdődően figyelhető meg a falusi társadalom gazdasági és társadalmi rétegződése, differenciálódása, a házas, házatlan, valamint a falusi kézművesek kis birtoktestű gazdaságainak kialakulása. Ezzel párhuzamosan jelzi, hogy egyes paraszti kategóriák esetében a család kezén a birtok felhalmozódása következtében a család taglétszáma is növekszik. így kialakulhattak háromgenerációs nagycsaládok, azonban ezek nem voltak általánosak - az egyes itteni falvakban csak 3-17%-os részarányt mutatták. így a vagyon és ezzel a család ciklikus fejlődése kérdésének jelzésével olyan mozzanatokat láthatunk, melyek a csajanovi elképzelésekkel vethetők össze. A háromgenerációs családok gyakoriságának megkérdőjelezésével a lasletti történeti demográfiai iskolára emlékeztető eredményekre jut. Továbbiakban a történeti adatok alapján kimutatja a paraszti társadalom azon vonásait, melyek nemrég is jellemzők voltak rá. így pl. a házasodási szokások esetében a házastársak cseréjéről beszél, vagyis ennek esetében a birtokendogámiáról emlékezik meg. A paraszti szemléletnek megfelelően paraszti birtok paraszti birtokhoz házasodik. Továbbiakban azt is jelzi, hogy a paraszti családban minden a termelés érdekeinek van alávetve, és a gyermeknevelés is ennek értelmében történik. így pl. a lányokat már kiskorukban igyekeztek jövendőbeli gazdasszonyi feladataikat ellátására előkészíteni. A tanulmánykötet hátramaradó részeiben a mazoviai területeken élő, „budnicy"-nek nevezett, szabad szolgáltató rétegről ír, mely a majorsági gazdaság számára szolgálatokat teljesített és végzett. Ezek, elsősorban a szabad haszonélvezetek segítségével, nagyobbméretű állattartással tartották fenn magukat, vagy pedig járulékosan kisegítő, kis- és háziipari termeléssel foglalkoztak, ami a lengyel protoindusztrializáció mellett tanúskodó érvként fogható fel ebben a korszakban. Wozniak elsősorban mazoviai forrásadatokkal dolgozik és a lengyel néprajzi és történeti irodalom tanulmányozására szorítkozik, azonban ennek ellenére a már jelzett és általánosabb korabeli európai tendenciákat is kiolvashatjuk munkájából, amit a csajanovi és lasletti elméletekkel kapcsolatosan jeleztünk, és a lengyel protoindusztrializáció jelenségének létét is kimutatja ekkor ezeken a területeken. így a munkájában végzett elemzések alapján általánosabb európai érvényű tényeket és tendenciákat tár fel. Ez a szerző és tanulmánya fő érdeme. Tagányi Zoltán AZ 1917-ES FORRADALMAK ÉS A SZOVJET TÖRTÉNETÍRÁS A 70. ÉVFORDULÓ ESZTENDEJÉBEN A szovjet történettudomány kiemelkedő jelentőségű kutatási területe az 1917-es forradalmak története. A Szovjet Tudományos Akadémia külön Tudományos Tanácsot is működtet — I. I. Mine vezetésével - a „NOSZF története" komplex probléma vizsgálatára. A Tanács szakemberei maguk is végeznek kutatásokat, fő feladatuk azonban a szerteágazó vizsgálatok országos koordinálása, ami csak részben eredményes, olyan bonyolult a kutatói hálózat s olyan nagyszámú a témával foglalkozó szakemberek köre. A jubileumi - 70. - évforduló alkalmat adott a számvetésre, a közelmúlt kutatási eredményeinek értékelésére, a további vizsgálódások irányának körvonalazására. A megjelent publikációk egészének elemzésére lehetetlen vállalkozni. Szemlénk a két vezető szovjet szakfolyóirat, a .,Voproszi isztorii" („Voproszi") és az Jsztorija SzSzSzR" (.Jsztorija ") 1987-es évfolyamának tanulmányozása alapján