Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - S. Lengyel Márta: Egy tévelygő' Habsburg-alattvaló a XIX. század derekán (Ism.: Vörös Károly) 966
966 TÖRTÉNETI IRODALOM 966 S. LENGYEL MÁRTA EGY TÉVELYGŐ HABSBURG-ALATTVALÓ A XIX. SZÁZAD DEREKÁN Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985. 215 oldal, 8 mell. Szerző egy fontos, ám a hazai kutatás által eddig csak csekély figyelemre méltatott témakörből ugyancsak jelentős tárgyat dolgoz fel: Julian Chownitz életútját. A témakör: egy, a Habsburg-birodalom osztrák felének értelmiségében a polgári átalakulás korában úgy tűnik sűrűn előforduló jellegzetes, liberalizmus és abszolutizmus között egyértelmű döntésre képtelen, mintegy skizoid — ám a birodalom polgárosodásának sajátos menete által nagyon is indokolt — magatartás típusképe; ezen belül maga a konkrét tárgy a magyar polgári forradalom legradikálisabb német nyelvű sajtóorgánuma, a Die Opposition szerkesztőjének pályája. Könnyű átlátni, hogy az ennek bemutatására vállalkozó kutatás milyen sokféle tanulságot képes nyújtani egyrészt általában, egy Közép-Európában döntő fontosságú korszak politikaiemberi magatartástípusainak és az őket kialakító társadalmi-politikai közegnek, másrészt a magyar 1848-nak, végül a hazai német nyelvű sajtó történetének szempontjából. A könyv a maga elé tűzött feladatot — érthető és helyeselhető módon Chownitz pesti szereplését állítva központjába — hatalmas forrásanyag mozgósításával, ezáltal pedig Chownitznak és lapjának 48 alig hat hónapja politikai történetébe való nagyon gondos beillesztésével oldja meg. Ez a 48-as súlypontozás azonban nem megy hőse tévelygésekben gazdag pályája teljes ábrázolásának rovására: már csak azért sem, mert a pályakép Magyarországon kívüli jóval hosszabb szakaszának a magatartást és az egész környezetet illető rekonstruálásában szerzőt igen jól segítették Gross-Hoffinger és Schuselka életútját vizsgáló korábbi kutatásai. Így nyomon követhetjük a Magyarországról Jellasics elől megszökött Chownitz tévelygéses útját először 1848 őszének forrongó Bécsébe, majd (onnan néhány hét múlva még kellő időben továbblépve) Brünnbe. Itt sem képes azonban megkapaszkodni: a magát immár véglegesen győztesnek érző ellenforradalom nem tart igényt szolgálataira, inkább útlevelet ad neki Németországba. Persze ez is egy immár „a forradalomtól búcsúzó Németország", ahol Chownitz az immár az összeomláshoz közeledő magyar eseményeket a forradalmi kormány szempontjából magyarázó, a bécsi és szentpétervári politikát támadó radikális röpiratokat ír és ad ki. Innét azonban — és nem ok nélkül — jobbnak látja működését Svájcba tenni át, ahol egyelőre továbbra is magyarországi tapasztalataiból él, néhány hét alatt megírva és publikálva a magyar forradalom történetét. De itt sem érzi biztonságban magát; átmenetileg az amerikai kivándorlás is foglalkoztatja (meg is kapja már a beutazási engedélyt), de azután mégis marad, méghozzá már 1849 őszén vissza is települve Németországba. Innét azonban már nemigen tud továbblépni: röpiratokban dicsérni kezdi a demokratizmus útjára tértnek hitt Ausztriát; ügyes kézikönyvet készít a Magyarországra bevándorolni szándékozó németek tájékoztatására, míg végül nyíltan felkínálkozik az Ausztria melletti propagandára. De sikertelenül. Mindenesetre 1857-ben már visszatérhet Bécsbe, ahol azonban minden egyéb lehetősége immár elfogyván, nem marad más hátra, mint hogy az ultramontán katolicizmus mellett kötelezze el magát. Ilyenképpen hal meg 1877 táján Bécsben, egyre inkább elfeledve, ekkor már hosszú évek óta gyenge klerikális sajtóorgánumok munkatársaként és szerzőjeként — és pápai kitüntetések birtokosaként. Lezárva ezzel egy rendkívülisége ellenére is tulajdonképpen nagyon is tipikus és ezáltal a szélesebb nemzetközi Ausztria-kutatás számára is tanulságos életutat. A témaválasztás értékét és az ábrázolás magas színvonalát elismerve — valamint kiemelve azt, hogy szerző mindvégig helyesen súlyt fektet Chownitz a magyarországi eseményekre vonatkozó információinak gondos forráskritikával való ellenőrzésére, és a szöveg rendkívül feszes, jól olvasható, szemléletes stílusát — rá kell mutatni az életrajz bizonyos hiányosságára is. Szerző ui. igen részletesen, színesen és plasztikusan állítja elénk Chownitz életútját, de ennek keretein nem is lát és nem is lép túl. Azt, hogy ennek az életútnak szinte semmiféle személyes, családi eleméről nem szól, még elviselhetjük (bár anyjának még életben létéről is csak mint a hős által sűrűn hivatkozott ürügyről, aktiv tisztként szolgáló testvéréről pedig éppenséggel csak jegyzetből értesülünk — mint ahogy ismeretlen marad előttünk Chownitz külseje is, amit pedig megmaradt útleveleiből talán rekonstruálni lehetett volna). De az már kevésbé kielégítő, hogy az őt a Habsburg-
