Századok – 1987

TÖRTÉNETI IRODALOM - Jakab Elek: Tanulmányok (Ism.: Trócsányi Zsolt) 967

TÖRTÉNETI IRODALOM 967 birodalomban körülvevő s így tévelygéseit motiváló szellemi közegről, társadalmi pszichikumról s Chownitz ehhez való viszonyáról szinte semmit nem tudunk meg. Pedig, hogy Chownitz tévelygése nem egyedi eset, azt éppen szerző korábbi publikációi révén is tudhatjuk — de tudjuk : az egész kortársi európai romantika is — kivált német nyelvterületen — telve van hasonló tévelygő, szélsőségekben gondolkodó és azokat váltogató, helyüket sehol nem találó s így azt is sűrűn változtató figurákkal, nemcsak a regényekben, hanem a valóságban is. E típusnál végül is még az sem feltétlenül biztos, hogy tévelygésének csak politikai okai vannak, még akkor sem, ha e magatartás kapcsolata a Németországban ekkor kibontakozó, de be még nem fejezett, egyenetlenül fejlődő polgárosodási folyamat sokféleségéhez kétségtelen, hőseink maguk pedig végül is valahogyan csak belekerülnek a politika hálójába is. így azután míg egyrészt joggal igényelhetjük e most mársajátlag Habsburg-birodalmi magatartásoknak Chownitz pályáján felbukkanásuk helyétől, ott játszott szerepüktől független bemutatását és értékelését is, addig másrészt a szöveg végéről még inkább hiányolhatjuk a pályának és az őt jellemző magatartásnak most már a maga egészében egységes bemutatását és értékelését. Ezt a tisztázást annál is indokoltabbnak érezzük, mert szerző az életpálya elmondásakor olykor hajlamos Chownitz e kacskaringós életpályáját és egyéniségének kevéssé következetes megnyilvánulásait olyan toleranciával kezelni, melyet Chownitz ellenfeleinek megítélésénél kevésbé tapasztalhatunk. Chownitz így néha olyan fordulatokért is elnézést kap (ha felmentést talán nem is), melyekben pedig talán nem is a viszonyok, hanem saját alkati labilitása (néha mintha akár „morál insanity"-ról is beszélhetnénk), esetleg nyersen anyagi érdekek játszottak szerepet. Talán nem lett volna felesleges a kötet végén Chownitzcal mint a bevezetésünkben említett társadalmi típus egy példájával is foglalkozni és a sokféle sürün változó magatartás, állásfoglalás mélyén a közös rendező tényezőt, társadalmi vagy politikai eszmét, vagy elvet is megkeresni. Ez még akkor sem lett volna felesleges, ha az derült volna ki, hogy Chownitz életéből mindenféle központi rendező elv vagy eszmény hiányzik; ez esetben e hiányt vagy negatívumot kellett volna jellemző vonásként bemutatni vagy megmagyarázni. S. Lengyel Márta ennek a jellemző és tanulságos, típusértékü életútnak feldolgozásával jelentős eredményeket ért el, és jelentőségét nem csökkentik a fentiekben említett hiányok sem. Chownitz alakjában végső fokon nemcsak egy ilyenként korábban kevésbé (és így is nagyrészt általa) megismert magatartást állított elénk, hanem azt az adminisztratív-politikai mechanizmust is, amelyen át a magatartás alakul, formálódik — és mind a magatartásban, mind a mechanizmusban érzékeltetni tudta az átmeneti periódusra jellemző vonásokat. Olyan eredmények és tanulságok ezek, melyek felvetik a gondolatot: nem lenne-e érdemes szerző most befejezett mintegy triptichonját (Schuselka, Gross-Hoffinger és Chownitz alakjaival) német nyelven is megjelentetni. Vörös Károly JAKAB ELEK TANULMÁNYOK (Válogatta, bevezető tanulmányt írta és a jegyzeteket összeállította: Egyed Ákos). Kriterien, Bukarest, 1986. 263 oldal. A Kriterion ismert Téka-sorozata értékes új kötetet produkált: Egyed Ákos, a mai erdélyi magyar történetírók élgárdájának egyik jelentős tagja, az 1848—49-i Háromszék monográfusa és számos kitűnő tanulmány írója (elsősorban a székelyföldi jobbágyfelszabadításról írt dolgozatait tartjuk alapvető fontosságúaknak) mutatót ad benne a modern erdélyi magyar történetírás egyik megalapozója, Jakab Elek munkásságáról. Ha a 19. század második felének Erdéllyel kapcsolatos magyar történetírására gondolunk, óhatatlanul Szilágyi Sándor monumentális munkássága fed el előlünk minden egyebet — első látásra (még Szilágyi Sándor munkatárs-gárdáját is); nem minden alap nélkül. Szilágyi forráskiadási vállalkozásai (az