Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Bodrogi Rezső - Borsi-Kálmán Béla: Kossuth rendíthetetlen híve: Ihász Dániel 923
DOKUMENTUMOK 927 cotteriát" szolgálnak, holott, ha valaki, tehát én tudom, ki tiz éven át olly közel állok hozzá, mint tsak testvér álhat testvérhez, hogy ő olyan mint a' magának magából házat fonyt selyembogár, kire a földkerekségén senkinek „személyes" béfolyása se nem volt, de kivált nincs, és ugy hiszem hogy nem is lesz. Sokan, sokszor menekültjeink közül szenvedélyessen sürgették hogy segécsen (akár hogy) rajtok; azt egyátaljában nem akarták átlánni, hogy szegény atyánknak más dolga is lehet, mint a' menekültek ügyeit viselni; sokszor mondá Istenem! menyire hajlandó az emberi kebel saját énjét minden másnál fontossabbnak hinni, 's haragunni, hogy mások egy egy pohár vizbeni zivatart, minden más dolgot félre téve, nem vesznek orkán gyanánt. Pedig a'ki atyánkat ugy ismeri mint én, tehát nem tagadhatja, hogy ő biz a'mi csak személyét illeti, azzal ő szegény, sőt családjával is csak akkor foglalatoskodik, ha nem más fontosabb, de semmi más dolga nincsen, mert minden más dolgot fontosabbnak tekint. Azért biz ő pusztán személyes dolgát másnak oly higgadtan vette mindanyiszor, midőn rögtön segitteni nem volt módja, mert segitteni szeretett ha tudott;— hanem a' menekültek nagyobb része kívánatát az Atya Isten tudná Telyesitteni.— Nem mind arany ám, a'mi fénylik,— az aztán a' legény a' talpán, kit az emigrationális viszony moraliter meg nem tört.— Szegény atyánkat már idegen földön sok csapás érte,— el vesztette anyát és két leány testvérjét, 's most pedig leányában van kevés öröme, minekutánna az orvosok csekély reményei biztatják a' tökéletes felgyógyulásra. Sok igazságtalanság történt még egy más becsületes honfitársunkon is. Uj i László,1 7 szegény öreg barátunk minden arca vonásából a' becsület és honszeretet sugárzik,— Es mi a' jutalma hö honszeretetének? Ö a'ki hazájában a' földi boldogság minden nemeiben részesült,—jelenleg a' nélkülözés, a' nyomor ütött laktanyát, 1000 meg 1000 mérföldekre szeretett hona határain kívül, szegény gunyhajába;— de ő nem panaszkodik, hanem vas türelemmel viseli a mostoha sors, rá mért csapását, 's szép dallainkat fütyörészve, hajtja maga előtt, az idegen földet turó ekében fogott ökröket.— De hadd ne írjak többet arról, a'ki 70 éves korában erős kézi munkával keresi gyermekeivel együtt, a' mindennapi keserű kenyerét a' hontalanságnak, és miért? a' honszeretetért, és mégis azt mondják hogy van Isten. Hanem annyi igaz, hogy menekültjeink nagyobb része, ha bár a' naplopásban töltötte künn idejét, de azért akarata ellen is ragadt rá valami jó, minek ha viszatérünk a' honba, hasznát veheti. Még az irodalmi térre is adhatnak valamit. íme egy példányt küldhetek. (A verset kihagyjuk. B. R—B.K.B.) Becses leveledet akkor kaptam, midőn már Rozi1 8 számára a' választ akartam küldeni, tehát megbocsáss, ha azt a' tiédhez zárom, 's ha alkalmas lesz, küld ki számára, 's a' költeményt is, a' mit a' teédbe írtam. Az ő levelét is olvasd el,— de tudom hogy untatni fog, mert nem mertem máskép irni. 17 Újházi László (1795—1870), a szabadságharcban kormánybiztos, 1849-től haláláig az Egyesült Államokban él. New-Buda alapitója. 18 Ihász Dániel unokahúga, egyben Lujza húga.
