Századok – 1987

DOKUMENTUMOK - Bodrogi Rezső - Borsi-Kálmán Béla: Kossuth rendíthetetlen híve: Ihász Dániel 923

928 DOKUMENTUMOK Egésségem hála Isten a' legjobb, de ugyan van is rá szükségem, mert selyem kereskedésünkben nem szabad betegen hevernünk. Az ünnepekre és az új évre Áldást és a' legnagyobb megelégedést óhajtóm szivem mélyéből egész családunknak. Istenem, légy már egyszer igazságos, hadd csolkolhassam őket rendbe. Áldjon meg az Isten minden javaival és egésséggel, és nyujcson vas türelmet, hogy nemes lelketek megedzen eltúrni a mostoha sorstól rátok mért csapást. Hát én még újra viszafoglalhatom é a' zöldasztalnál helyemet,— hisz Zala megyének tábla birája voltam. Az idő itten is már hideg kezd lenni, sött a'mi több ma már csakugyan havazni is kezdett. Jahj Istenem minő jo kedvel tudnék én most nálatok a' kájhát körülülve a múltról beszélni,— no de csak türelem Jó az Isten jót ád nékünk Megsegitti a' nemzetünk. Csolkollak forró csókjaimmal kedves családoddal együtt, olykor ollykor jussak emlékezetetekben, hisz én mindig a változhatatlan titeket az imádásik szerető rokonotok vagyok. Nem rándulnál ki az ünnepekre Pátkára, ott a' gesztenye és a' jó ürmös mellett, ürittenétek az én egésségemre is egy poharat, ki röpülnék karjaitok közé,— de borzasztók az akadályok. Még egyszer az én Istenem áldjon meg. örökké a' tied. Szegény Dani. II. Turin 6-ik Martius 1861 34 Via Sta Chiara Szeretett lelkem kedves Luizám! Soha de sohasem képzelhetém, hogy kiszáradt könyeim forrásából egy levél tartalma annyi könyet legyen képes elővarázsolni mint egy tegnap a mesze távolból kapott becses 's kedves levél tartalma képes vala. Istenem! minő kincset rejt egy női kebel magában ha az a' honért dobog; Ha minden honleány ugy érezne mint az én imádott levelezőm, 's ha minden honfi olly kész volna életével áldozni a honért mint én,— oh akkor minő boldogok lehetnének a' nemzetek. Kisirt szemekkel ülék Íróasztalomhoz, a' türelmes papir az engedelmes toll szolgálatomra vannak, a' gondolatok ütköznek agyamban,— felelni okvetlen kell, de hiába az én lelkem levelezőm soraira válaszolni a legügyetlenebbek egyike vagyok és így majd csak a' bocsánat után sóvárgok,— megvagyok győződve, hogy azt megnyerendem, de iparkodom is megérdelmelni. Szegény szenvedő beteg anya, mivel érdemléd te a kegyetlen sors könyörületlen csapásait? Hisz ha van Isten (?) de lenni kell — akkor a' tornyosodó veszély felhők a czikázó villámoktól szétszaggatva, rövid idő alatt megengedik látni a mi ragyogó csillagunkat, — oh! akkor majd uj erőre fogsz vergődni kedves Lelkem Luizám, sápadt