Századok – 1987
DOKUMENTUMOK - Bodrogi Rezső - Borsi-Kálmán Béla: Kossuth rendíthetetlen híve: Ihász Dániel 923
DOKUMENTUMOK 925 félbeszakított mű folytatása, nyilvánvalóan. Ennek reménye élteti őket, ez ad erőt küzdelmeikhez, s ehhez várnak biztatást, megerősítést „otthon"l0 -ról is. Ihász sorainak olvastán bizonyos, hogy ezt a „visszacsatolást" mindvégig unokahúga jelentette számára, kivált annak ismeretében, hogy egyik bátyjával1 1 lehangoló, anyagi természetű vitákba bonyolódott a családi örökség tárgyában. A magántermészetű, folytonosan ismétlődő közlések e két pólusa között — ezek persze az emigráns lét éppoly szerves tartozékai, mint a magasröptű politikai helyzetelemzések vagy történelmi eszmefuttatások, s közvetve egy kor gondolkodásmódjának, mentalitásának jellemző fragmentumai is — természetesen jóval érdekesebbek számunkra a levelekből kihámozható konkrét történeti adatok. Mindenekelőtt azokra gondolunk, amelyek tovább gazdagítják ismereteinket az „Olaszhoni Magyar Segély Hadsereg" történetének talán legizgalmasabb korszakáról, a dél-olasz brigantaggio elleni küzdelemről, de a légió összetartásának gondjairól, belső meghasonlottságáról, fokozódó nehézségeiről is. Az 1861. május — 1862. június közötti időszak egyszersmind Ihász pályájának egyik legfontosabb állomása is. О a „Légioné Ausiliaria Ungherese" parancsnoka ez idő tájt. Aztán Kossuth környezetének hol újjáéledő, hol kihúnyó reményeiről tudhatunk meg újabb tanulságos részleteket egy-egy nagyobb horderejű európai politikai eseménysor összefüggésében: sorra megelevenednek 1861—62 fordulójának bizakodással teli hónapjai, a lengyel felkeléssel kapcsolatos várakozások, Bismarckhoz, végül a porosz—francia háborúhoz fűződő hiú remények. Majd a kiegyezés közeledtének rossz előérzete s az ezzel kapcsolatos dilemmák tömege: hazatérni vagy kinnmaradni, „amnistiáért" folyamodni, beállni a „minden áron békülök"12 közé s otthon politikai szerepet vállalni vagy a száműzetésben kitartani 1849 elvei és vívmányai mellett? Végül a „deáki mű" megítélése, bírálata, elhibázottságának folytonos ismételgetése és indoklása, a felelősök állandó figyelmeztetése. Megannyi töredék az egyre inkább elszigetelődő és elmagányosodó Kossuth gondolatvilágából. Mert, ismételjük, nem Ihász elképzeléseiről és gondolatairól van itt szó elsősorban, hanem Kossuth véleményéről, ha gyakran hiányosan, összefüggéseiből kiragadva s olykor torz formában is. Ihász ugyanis nem csupán gondolatokat, eszméket vesz át barátjától, mint egy ízben maga is megvallja,13 hanem esetenként még kifejezéseket is.1 4 Azt viszont, hogy pontosan mi származik Ihásztól, s mit tulajdoníthatunk minden kétséget kizáróan Kossuthnak, csupán az eljövendő gondos történeti kutatás tisztázhatja. Összeállításunk, terjedelmi korlátozottsága ellenére, 10 Ihász Dániel — Bodrogi Józsefné, Nocera 1862. június 13. 11 Ld. az összeállítás VIII. dokumentumát (3. jegyzet) 12 Ld. az összeállítás X. dokumentumát. 13 A „Magyarország sírásói" című nagy jelentőségű Kossuth-írás első részét Ihász Bodrogi Józsefnénak, a második felét Róza húgának küldi meg, s így kommentálja: nem az én fejemből vannak a gondolatok, de nem kell sok ész hozzá belátni, hogy minden úgy fog lenni, a' amint ebben a czikben van...". Ihász Dániel — Bodrogi Józsefné, Turin, 1867. május 8. A levelet terjedelmi okokból nem közöljük. 14 Vö.: Ihász Dániel — Bodrogi Józsefné, Turin, 1872. január 19.
