Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: Marczali Henrik történetírói pályakezdése 903
914 GLINST PÉTER A kétéves tanulmányút Marczali számára egyedülálló lehetőségeket nyújtott, s ő ezekkel a lehetőségekkel kivételes módon élt is. Egész további életpályája, tudományos teljesítményei bizonyítják ezt, mégsem felesleges itt összefoglalni röviden mindazt, amit Marczali e két év alatt megismert, megtanult, s amit egyéni munkásságán túlmenően a magyar történettudomány számára hasznosított. Annál is inkább, mert úgy érezzük, tulajdonképpen három ösztöndíjas számára is elegendő feladat lett volna mindaz, amit végül is teljesített. A külföldi levéltárak és könyvtárak gyűjteményeiből a magyar vonatkozású anyag regesztázása önmagában is rendkívüli munkabírásról tanúskodik. Marczali e két év folyamán rendszeresen tájékoztatta Fraknóit, Thalyt, de másokat is olyan levéltári adatokról, amelye'c érdekelhették őket. A Történelmi Tár tette közzé regesztáinak sorozatát, ezek a közlések végül önálló kötetbe gyűjtve is megjelentek.41 A kötet terjedelme önmagában is jelentős búvárkodást bizonyít. Ezzel egyenértékű, ha nem több annak az egyetemi oktatói, illetőleg szemináriumi gyakorlati módszernek az elsajátítása, amelyet részben a berlini szemináriumokon, részben a párizsi École des Chartes-ben ismert meg, s melynek lényegét — némileg a hazai viszonyokhoz alkalmazva — itthon is megvalósította. Kármán Mórral együttesen ezért vállalhatott Marczali jelentős szerepet az egyetemi oktatás átalakításában, modernizálásában, megfelelő színvonalra emelésében, valamint a középiskolai történelmi és földrajzi tanterv kidolgozásában is. Ugyancsak önmagában is komoly teljesítmény az árpádkori forrásoknak az a vizsgálata, amelyet Marczali a berlini Waitz-szemináriumban kezdett el. Tekintettel arra, hogy még Párizsban tanulmányozta a Nagy Sándor-életrajz (Pseudo-Kallisthenes) latin fordításának 13. századi kéziratát, elsőnek az Anonymus-krónika értékeléséhez látott hozzá. Egy, a Waitz-szeminárium számára készített dolgozatában összehasonlította a krónika müncheni, berlini, bécsi kéziratait, s részletesen feltárta Anonymus irodalmi forrásait. A tanulmány hatalmas sikert aratott az Anonymus forrásértékét szkeptikusan megítélő német történészek körében is, így Waitz ajánlására leközölték a Forschungen zur Deutschen Geschichte-ben, ami önmagában is meghatározta e tanulmány rangját.42 Még abban az évben (1877) megjelent magyarul is az Egyetemes Philologiai Közlönyben4 3 (a tanulmányt Konstantin Grot oroszra is lefordította). A sikeren felbuzdulva Marczali nekilátott a teljes árpádkori krónika-anyag feldolgozásának és modern forráskritikai vizsgálatának. Waitznak és körének a német forráskritikai módszerek felhasználásával elért eredmények nagyon 41 Ld. a Történelmi Tár 1878—1881. évfolyamait. Az önálló kötet: Marczali Henrik: Regesták a külföldi levéltárakból. Bp. 1882. XIV, 305. 42 Heinrich Marczali: Über die Gesta Hungarorum des Anonymus Belae Regis Nótárius. Forschungen zur Deutschen Geschichte, 1877. 623—638. 4Л Marczali Henrik: Béla király jegyzője. Kútfői tanulmány. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1877. 357—371.
